Például tavaly közös kezdeményezésként felállt egy olyan mentori rendszer a karon, amelynek keretében minden belépő nappali tagozatos hallgató az első évében diákmentori támogatást kap. Kifejezetten a hallgatói vélemények alapján kiemeljük és külön díjazzuk a legjobb oktatókat, és személyre szabott fejlesztést kapnak a kevésbé népszerű előadók. Mi úgy érzékeljük, hogy a személyes kapcsolatok és odafigyelés, a kiváló minőségű és a piaci igényekre is reflektáló oktatás, az átlátható és igazságos számonkérés fontos a jelenlegi hallgatóknak is. Az persze már nemzetközi trend, hogy a hallgatói populáció egyre sokszínűbbé válik. A karon tehát arra kell törekednünk, hogy többfajta tanulási utat tudjunk a hallgatóknak kínálni. Ez elősegíti, hogy azok is megtalálják nálunk a helyüket, akiknek bizonyos területeken elmaradásaik vannak, valamint azok is, akik a kötelező tanulmányi feladatokon túl további fejlődési lehetőségeket igényelnek.
HVG: Mekkora a lemorzsolódás a BGE-n?
CS. S.: Ez komplex kérdéskör, amit folyamatosan vizsgálunk és értelmezünk. A beiratkozott alapszakos, nappali hallgatóink 75-80 százaléka záróvizsgázik sikeresen, a mesterszakokon ez az arány 85 százalék feletti. A levelező alapszakokon viszont kevésbé jó a helyzet. A lemorzsolódás problémája miatt jött létre a karon a Sikerközpont, amely felzárkóztató kurzusokkal, tréningekkel, tanulási coachinggal és pszichológiai tanácsadással is próbál segíteni a magyar és külföldi hallgatóknak.
HVG: Milyen arányban folytatják az alapszak után a mesterképzéseket a hallgatók az egyetemen és az ön által vezetett karon?
CS. S.: Ez az arány egész Magyarországon alacsony a gazdálkodástudományi képzéseknél – nagy valószínűséggel a munkaerőpiac beszippantja a pályakezdőket. A hallgatóink nagy része már az alapképzés alatt elhelyezkedik. Úgy becsüljük, hogy nagyjából a 20 százalékuk rögtön a képzés után vagy rövid idő múlva megy tovább mesterszakra. A célunk az, hogy ha nem is rögtön, akkor a képzés után pár évvel, már munkatapasztalattal jöjjenek vissza akár speciális (pénzügy, számvitel vagy vállalkozásfejlesztés), akár a vezetői posztra felkészítő vezetés és szervezés levelező mesterképzésre. Ez fontos, mert jelentős lépés lehet a hallgatók személyes karrierjének fejlődésében, és előnyt jelenthet az egész magyar gazdaság szempontjából is.
HVG: Van valamilyen speciális jellege a BGE-s képzésnek a gazdasági területen belül? Például hogy gyakorlatiasabb, vagy inkább elméleti? Az egyetemi hallgatóknak a képzés során mennyire van kapcsolatuk külsős vállalatokkal, bankokkal, cégekkel?
CS. S.: Kurt Lewin pszichológus mondta, hogy semmi sem olyan praktikus, mint a jó elmélet. Ez a nézet nagyon közel áll hozzánk. A BGE, és ezen belül a PSZK számára fontos a gyakorlatorientáltság, de azt gondoljuk, hogy ennek fontos feltétele az elméleti megalapozás. Mivel oktatóink nagy részének jelentős üzleti tapasztalata van, így már ők folyamatosan összekapcsolják (vagy éppen szembeállítják) az elméleteket az üzleti valósággal. Emellett a BGE, és ezen belül a PSZK hagyományosan szoros kapcsolatot ápol az üzleti szférával. A PSZK-n a pénzügyi és számviteli képzés öröksége miatt erős, többszintű stratégiai kapcsolat van a pénzügyi, számviteli és tanácsadó cégekkel. Vállalati partnereinkkel a képzések tervezésében, kurzusokon, hallgatói versenyeken és kutatási programokban partnerként dolgozunk együtt, így a hallgatók folyamatosan valós vállalati kérdésekkel, esetekkel, projektekben dolgoznak, már az egyetemi évek alatt testközeli vállalati élményeket szerezhetnek. De a nagyvállalatok mellett a kkv-szektor is fontos üzleti partnerünk: kifejezetten a vállalkozóvá válást támogatja a gazdálkodási és menedzsment alapszakon a finn mintára indított, Team Academy nevű specializációnk és a Vállalkozásfejlesztés mesterszakunk. Alkalmazott tudományok egyetemeként az is kifejezetten fontos nekünk, hogy a kutatásaink vállalati vagy szakpolitikai szempontból is relevánsak legyenek. Sok kari kutatási projektünkben (például a családi vállalkozások utódlása, kisvállalatok vezetési gyakorlatai és innovációs képessége) hallgatók is részt vesznek, és az eredmény közvetlenül visszacsatornázódik a tananyagba és a vállalatokhoz is.
HVG: A felsőoktatásban az utóbbi években elég nagy átalakítások voltak. Két éve a fenntartó minisztérium is megváltozott. Az egyik konkurens, a Corvinus alapítványi fenntartásba került. Mennyiben érintette mindez a BGE működését?
CS. S.: Érdeklődéssel figyeljük a fejleményeket. Annak őszintén örülnénk, ha megszűnne a jelenlegi fejlesztési és gazdálkodási korlátok egy része. A Corvinuson zajló átalakítások előnyösek az egyetemünk számára, az, hogy a Corvinus egyértelműen a nemzetközi piacra koncentrál, a BGE-nek több szempontból is előny. Egyrészt a Corvinusra felvett létszám csökkenése miatt még az eddigieknél is több tehetséges magyar hallgató jelentkezik hozzánk. Másrészt a nemzetközi mérce nekünk is fontos, és mivel a Corvinussal sok szálon (szakmai szervezetek, közös kutatások) vagyunk kapcsolatban, így mi (és más magyar egyetemek is) tanulhatunk. Őszintén szólva én szerencsére inkább a kooperációt és a párbeszédet látom, nem pedig a konkurenciát.
HVG: Mit lát a legnagyobb problémának most a gazdasági felsőoktatásban? És a BGE-n?
CS. S.: Jómagam a gazdasági felsőoktatásnak csak kis szeletét látom, de néhány dilemmát szívesen megosztok. A vállalatok sokszor azonnal alkalmazható gyakorlati tudást kérnek számon az egyetemeken, miközben a hosszú távú egyéni és szervezeti sikeresség szempontjából (vagy akár nemzetgazdasági szempontból) a problémamegoldás, a kritikai gondolkodás vagy a felelős értelmiségi értékrend kialakítása fontosabb lenne. De hogyan találják meg a gazdasági képzések ezt az egyensúlyt, és hogyan fogadják ezt az érintettek, többek között a vállalatok és a hallgatók? Hasonlóan nagy dilemma, hogy a mérethatékony tömegoktatásé vagy a személyre szabott, fejlesztés fókuszú gazdasági felsőoktatásé a jövő, és egyik vagy másik (de főleg az utóbbi) miként finanszírozható. Számos izgalmas és sikeresnek mondható felsőoktatási kísérletet láthattunk több országban is az elmúlt években. Bár ezek egy része az online világ felé mozdul, másik része megmarad a fizikai térben, általában közös bennük, hogy a hallgatók és az oktatók közötti szakmai és személyes kapcsolatokat továbbra is fontosnak tartják.