A K-vitamin elnevezés a latin coagulatio, azaz véralvadás szóból ered. Ez a zsírban oldódó, 1929-ben felfedezett vitamin felelős a véralvadás sikerességéért. Érdekesség, hogy miután felfedezték, 40 év telt el, míg a tudósok rájöttek arra, hogy pontosan milyen szerepet tölt be a K-vitamin az emberi szervezetben. A K-vitaminnak többféle jótékony hatása, valamint változatos funkciói vannak.
A K-vitamin elnevezés egy közös kémiai szerkezetű vegyületcsaládot takar. Ide soroljuk a filokinont (K1) és a menakinont (K2). A K1-vitamint leginkább élelmiszerekben találhatjuk meg, például a zöld leveles zöldségekben (spenót, kelkáposzta, brokkoli, káposzta, saláta). A K2-vitamin bizonyos állati eredetű élelmiszerekben fordul elő, de az emberi bélflóra baktériumai is előállítják. K2-vitamint tartalmaz például a tojássárgája, tejtermékek, borjúhús. A K-vitamin mindkét formája zsírban oldódik, ezért érdemes együtt fogyasztani különböző zsírokkal, olajokkal, melyek segítik a felszívódásukat, például a salátára tett olajos öntet.
A K-vitamin a szervezetben olyan fehérjék képzéséhez járul hozzá, melyeknek szerepük van a véralvadásban és a csontok építésében is – elengedhetetlen az oszteokalcin, vagyis az egészséges csontszövet létrejöttéhez szükséges fehérje –, valamint egyéb fehérjék működéséhez is.