Fenntarthatóság

A mentális egészség a „jól lenni” pozitív állapota és tudata, amely nem csak arról szól, hogy aktuálisan hogyan érezzük magunkat, hanem arról is, hogy azt hogyan éljük meg. A mentális egészség különböző képességek megléteét is jelenti. P, például az intellektuális és lelki fejlődésre való képességet, a személyes kapcsolatok kialakításának, fejlesztésének és az egyenrangú kapcsolatok fenntartásának a képességét, a mások iránti empátia képességét, a stresszhelyzetek fejlődési lehetőségként való felfogását és felhasználását.

A lelki egészség tömörítve így jellemezhető: tudunk bízni, van olyan terület, akár több is az életünkben, ahol szakértelemmel rendelkezünk, a kihívásokkal tudunk mit kezdeni, képesek vagyunk a teljesítésre, van humorérzékünk, van rálátásunk önmagunkra, a döntéseinkre és azok következményeire. A mentális tanácsadáson a lelki egészség védelmén, az életvezetési problémák megelőzésén vagy azok megoldásán dolgozunk. Közösen ötletelünk, de a kliens dönt.

Mentális egészség és betegség. Nos, ez két véglet, deés igazából a két végpont között helyezkedünk el a skálán. Hogy hol, az függ attól, hogy milyen módon reagálunk a környezetünkre és hogy a mindennapjainkban jelentkező kihívások megoldására milyen eszköztárunk van. A mentálisan egészséges embernek fejlett az éntudata, önazonos, helyesen felismeri fel a valóságot, továbbá vannak olyan kapcsolatai, amelyek örömet jelentenek a számára. A mentális egészség egyfajta érzelmi és, lelki teherbíróképességetteherbíró képességet jelent, amelyek által egyrészt meg tudjuk élni az élet szépségeit, másrészt segít a fájdalmak, problémák, csalódások, szomorúság elviseléséhez és leküzdéséhez. 

„Ez nehéz!” – hallom sokszor a klienseimtől, amikor arról van szó, hogy változzanak vagy változtassanak. Igen, innen tudjuk, hogy jó úton vagyunk – ezt szoktam válaszolni. Ami könnyű, az nem feladat. Az önismeret, a fejlődés, a változás útján akadnak fájdalmak, kényelmetlenségek, kihívások, nehéz érzések. Nem akarod ezeket? Abban hiszel, hogy a céljaid eléréséhez egyáltalán nem kell kilépned a komfortzónádból, vagy túllépned önmagadon? Nos, nem ez az előre vivő út. Lépj túl azon, ami nehéz és nem komfortos. Tegyél te is önmagadért, meglesz a jutalom! És ne feledd, ez apránként, napról napra történik!

Miért érdemes élni? – kérdezed olykor magadtól. Nagyon sokféle válasz van. Mégis az elmúlt több mint 15 évben a mentálhigiénés tanácsadói munkám és a saját önismereti utam alapján úgy látom, hogy az élet értelme a fejlődés. A boldogságot pedig tartósan az adja, ha eléred a céljaidat, de legfőképp legyőzöd azokat az – azonosítható, megismerhető, kezelhető – akadályokat, amelyek közben az utadba kerülnek. Emellett fontos, hogy meg tud élni az élet által nyújtott örömöket, az egészen aprókat is, hogy tudj élni, szeress élni. Ez egyszerűnek hangzik, de azt látom, hogy a megvalósítás sokszor nem megy könnyen, de hidd el megéri tenni érte. 

Miért lehetek hálás az életemben? Ha mentálisan jól vagy, tudsz apróságoknak is örülni, képes vagy felmérni az életedben jelenlévő értékeket akár lelki, testi, vagy anyagi tekintetben. Mindezekért hálás is tudsz lenni. A hála azonban gyakorlást igényel. Ugyanis hajlamosak vagyunk hozzászokni bármihez, legyen az jó, nagyon jó vagy rossz, akár nagyon rossz. Erőfeszítéssel azonban ráhangolhatod az elmédet arra, hogy hálás legyél dolgokért.

Három héten át lefekvéskor gondold át, aznap mi volt az a három dolog, amiért hálás lehetsz. Figyeld meg, hogyan mozdul el a fókuszod, hogyan változik a kedved, az életed a három hét alatt.

„Én csak jót akarok neked!” – hányszor mondják neked ezt a mondatot? És aki ezt mondja, megkérdezte valaha tőled, hogy neked valóban mi a jó, vagy csak ő eldöntötte, hogy neked mi a jó? A pokol felé vezető út is jószándékkaljó szándékkal van kirakvakikövezve… Tanácsot akkor adjanak neked, ha azt kérted…Engedd meg magadnak, hogy te tudd, hogy neked mi a jó!. Maximum egyeztess a másik féllel ezzel kapcsolatban, de a „jó szándékjó szándék” mögött gyakran más motiváció húzódik meg…Elárulom, nem jószándékjó szándék. Többnyire ellenőrzés, irányítás. Aki valóban jót akar neked, megkérdezni: Mondd, tudok valamiben segíteni?
Láss át a színfalakon! Tegyél önmagadért és képviseld önmagad, merd elmondani, neked mit jelent a jó ! 

„Majd én segítek neki” – hallom oly sokszor. Megmenteni apát, anyát, társat, barátot, barátnőt…. Értesíts, ha sikerült neked ez a küldetés… Fontos megértened, hogy nem tudsz megmenteni másokat. Lehetetlen. Mindenki a saját életéért, boldogságáért felelős. Mások helyett nem tudsz sem dönteni, sem cselekedni. „Csak” önmagadat tudod megmenteni” és ennek mikéntjét tudod átbeszélni egy segítővel. Azt látom, hogy ha nagyon meg akarsz menteni másokat, akkor neked van a leginkább szükséged - önmagad megmentésére. 

Ha te nem segítesz, majd biztosan nagy baj történik a másik féllel, kárt okoz magának és/vagy a környezetének, azaz a vesztébe rohan, tehát cselekedned kell, segíteni neki, azaz megmenteni. Szoktál ilyet érezni a pároddal vagy egyéb kapcsolataidban? Ha igen, kérlek gondold át: hosszú távon így a köztetek lévő kapcsolati vagy párkapcsolati egyensúly megbomlik – sőt, soha nincs egyensúly, mert a megmentő, azaz közted és a megmentett között nem egyenrangú, hanem alá- és fölérendelt kapcsolat alakul ki, ahol a megmentő, azaz te tudod, hogy mit hogyan kellene csinálni, a megmentett fél pedig nem. Egy egyenrangú és egészséges kapcsolat nem így működik. Te pedig csak önmagad tudod megmenteni. 

Amikor megmentőként viselkedsz, úgy érzed, egy ideig működnek a dolgok, mert amikor a megmentendő féllel foglalkozol, az ő élete, igényei állnak a középpontban, és ettől jobban érzed magad. Azt érzed, hogy jó a másik fél érdekében cselekedni, már csak azért is, mert ez a személy egy ideig élvezi is a megnövekedett figyelmet, érdeklődést, gondoskodást, gyámolítást. Még ha nem is látod az erőfeszítéseid eredményét, felmented a másikat, indokokat keresel a számára, miért nem változtat, miért nem tesz meg dolgokat, és azzal biztatod magad, hogy majd te a hatalmas szereteteddel, odafigyeléseddel kimozdítod őt és jobb állapotba hozod. Ez azonban nem szokott bekövetkezni. Meg egyébként is, közben hol van a te életed, azzal? Azzal ki foglalkozik, gondolkozz el ezen. 

Mit tegyek, hogyan segítsek, ha látom, hogy a környezetemben valaki mérgező kapcsolatban él? – előfordult, hogy feltetted már ezt a kérdést? Én azt kérdezem tőled, hogy az a másik fél kért tőled segítséget? Kérdezte a véleményedet? Mert ha nem, és csak odatolod nekineki, amit látsz, ami a te nézőpontod, akkor ő a kéretlen tanácsot agressziónak élheti meg. Ha számodra fontos a másik ember, akkor kedvesen, empatikusan kérdezd meg, hogy ő hogyan érzi magát az adott kapcsolatban, hogyan éli meg azt a kapcsolatot. A további kérdéseim hozzád a következők: Miért akarod őt megmenteni? Miért foglalkoztad téged annyira, hogy ő mérgező kapcsolatban él? Te hogyan vagy a saját életedben, hogyan érzed magad? Több mint 15 éve mentálhigiénés segítőként tapasztalatom, ha – főleg kéretlenül - nagyon akarunk segíteni másokon, vagy azon dolgozunk, hogy másoknak jó legyen, akkor legtöbbször önmagunknak van a legnagyobb szüksége a segítségre, megmentésre. Ezen önismereti munkával lehet változtatni.

Intelligens, érzékeny, szép nő vagy intelligens, mélyérzésű, jóképű ú férfi hogyan kerülhet bántalmazó kapcsolatba? Úgy, hogy a kettőnek, a jellemzőknek és a bántalmazásnak semmi köze nincs egymáshoz! Persze a gyógyulás útján jól jön az értelmi és érzelmi intelligencia. Az köt ki bántalmazó kapcsolatban (és én erre még nem láttam kivételt), akinek a gyerekkorában jelen volt a bántalmazás. Akár verbálisan, akár érzelmileg, akár szexuálisan, akár fizikálisan vagy ezek kombinációjában. A bántalmazó lehet családtag (szülő, testvér), rokon, osztálytárs, tanár, edző stb., és a bántalmazás nem egyszeri, hanem tartós. A bántalmazás ezerarcú. Gyakran burkolt: „Én csak jót akarok neked!” „Jobb, ha én csinálom helyetted, akkor biztosan jó lesz!” Vagy lehet, hogy a szülő rátolja a gyerekére a saját álmai megvalósítását, vagy a szeretet csak akkor jár a gyereknek, ha megfelel, ha jól teljesít, ha jól viselkedik stb. Lehet, hogy a szülő alkoholista volt és az is lehet, hogy elkényeztették a gyereket. Soha nem tudhatjuk, hogy ki mit élt át gyerek- és/vagy tinikorában, ezért kérek mindenkit, hogy ne törjünk pálcát senki felett sem, és ne ítélkezzünk. 

„Most álljak bosszút?” – teszed fel olykorteheted fel néhanapján a kérdést, amikor komoly és/vagy igazságtalannak vélt sérelem ért téged egy másik embertől vagy emberektől. Húzd meg a határaidat, de szerintem igazság szerint a bosszú nem vezet sehová. Az élet kiegyenlíti a dolgokat. Olykor az elkövető saját maga okoz magának bonyodalmakat a rossz lelkiismerete, bűntudata által. Ha bosszút akarsz állni, akkor önmagad kötöd az elkövetőhöz kötöd önmagad, amiért kár lenne. Hagyd az életet dolgozni és idővel beáll az egyensúly, és itt hangsúlyosan nem arra gondolok, hogy „majd az élet visszaadja”, hanem tényleg csak arra, hogy próbálj meg hálával élniés a dolgok a helyükre kerülnek. Koncentrálj a saját életedre és haladj ott. 

Lehet, hogy többször utazol haza a szüleidhez vidékre, vagy mész át hozzájuk látogatóba, mint amennyi neked komfortos lenne? Lehet, hogy akkor is ugrasz teljesíteni egy kérésüket, amikor más dolgod van? Lehet, hogy azt hiszed, tartozol a szüleidnek? Pedig nem. Hisz ki döntött a megszületésedről? Ők. Amikor a szüleid téged vállaltak, akkor döntöttek arról is, hogy fel fognak nevelni téged, tehát ez az ő felelősségük. A gyermek nem tartozik a szüleinek. Akkor sem tartozol, ha az egyik szülőd nevelt fel. Nem tehetsz erről, ezt ő vállalta, vagy az ő élete alakult így, nem neked kell ezt kompenzálni. Adhatsz a szüleidnek figyelmet, szeretetet, törődést, ha úgy érezed, de nem kell „visszafizetned” és visszaadnod semmit. Nincs helye a tartozás érzésének. Te is megadod majd a gyermekeidknek mindazt, amit a szüleid neked, és felneveled az utódaidat. És ők sem tartoznak érte semmivel. Nagy levegő, engedd el a „tartozás” érzetét!

Úgy gondolod, hogy a szüleid a hibásak amiatt, mert nem találod a helyed a világban, nincs meg a neked való munkahely, vagy a jól működő párkapcsolat? Ha már felnőttkorú vagy, a te életed, a te felelősséged, azaz, nem teheted felelőssé a szüleidet. Lehet, hogy sok mindent nem tudtak megadni neked, de lehet, hogy ők sem kaptak meg sok mindent a szüleiktől, például törődést, figyelmet, gondoskodást vagy épp nem tanították meg őket szeretni. Ők is hoztak fájdalmas csomagokat, és az ő szüleik is. is. Azt is érdemes megvizsgálnod, hogy ezek az érzeteid esetlegesen nem-e valamilyen tárgy/anyagi hiány kapcsán merül fel? Ezeket szintén nem biztos, hogy meg tudták számodra adni, de ez korántsem biztos, hogy szándékosan történt.
Nem mentem fel őket, hiszen nekik is ott a lehetőség a változtatásra. Törd meg a mérgező minták továbbadását, változtass önmagadon és az életeden!.

Attól, hogy valaki az apád vagy az anyád, nem tehet meg bármit veled. Te sem vele. A szülői pozíció nem ad felhatalmazást a birtoklásodra, kisajátításodra, az érzelmi bántalmazásodra. Fontosnak tartom rendezni a szüleinkkel való kapcsolatot, de nem minden áron. Gyakran hallom azt a társadalmi elvárást, hogy a családot kötelező szeretni, de ha meghúzod a határaidat és nem engeded az érzelmi zsarolást vagy manipulációt, az nem jelenti azt, hogy nem szereted a szüleidet. Ha felnőttként viselkedsz velük, ettől egyáltalán nem vagy rossz ember, sőt, erre szükség van, mert így olyan mintát közvetítesz, ami nem enged teret a mérgező kapcsolódásoknak. Lehetnek igényeid, ki is fejezheted őket, jogod van hozzá, és ugyanakkor te is törekedj arra, hogy a szülőkét figyelembe vedd. 

„Ilyen egy család?!” – volt, hogy feltetted már ezt a kérdést? Az gyakran felteszi, akinek a gyerekkorában és a mostani időszakában is jelen vannak a családi viszályok. Sajnos a vérségi kötelékekben rengeteg esetben megjelenik a leértékelés, fizikai vagy verbális bántalmazás, méltatlan bánásmód. Rendszerint a szülők is elszenvedték a sérüléseiket, és ha ezen nem dolgoztak tudatosan, akkor azokat továbbadják a gyerekeiknek. A múlton nem tudsz változtatni, ugyanakkor a következtetéseket levonva, a hozzáállásodon változtatva, tudatosan dolgozva önmagadon – akár szakember segítségével - sokat tudsz tenni azért, hogy önmagadra találj és a gyerekeidnek ne add tovább a sérüléseidet és ne is rajtuk vezesd le őket. 

„Szabad-e boldognak lennem, amikor a szüleim nem azok?” – előfordult, hogy kérdezted ezt magadtól? Az a határozott válaszom, hogy igen! Nem a te felelősséged a szüleid boldogsága vagy boldogtalansága! Ők is felnőtt emberek, a saját életük kovácsai, és nem rajtad múlik, nem te tehetsz arról, ha a szüleid nincsenek jól az életükben. Merj szakítani a családi mintákkal, figyelj oda másokra, de tegyél a saját mentális és testi jólétedért, a boldogságodért, lehet ez követendő példa a szüleidnek is! Jogod van a boldogsághoz és másképp csinálni!

„Mert az apád/anyád ezt csinálta!” Előfordult, hogy valamelyik szülő panaszkodott a másikra? Milyen érzés volt ez számodra? Azt sejtem, hogy nem kellemes, ugyanis amikor az egyik szülő szidja a másikat, olyan mintha bennünket szidna, hiszen mindkét szülőből lettünk és van bennünk olyan személyiségrész, amelyik rájuk hasonlít. Tehát ez neked egyáltalán nem jó érzés és érdemes is megállítani a neked való panaszkodást és elmondani a szülőnek, hogy nem korrekt, hogy a gyerekének szidja azt az embert, akit egykoron társául választott. Mondhatod például ezt: „Apa/anya, egykoron anyát/apát választottad társadnak. Úgy döntöttetek, hogy lesz egy közös gyereketek. Én mindkettőtökből lettem, mindkettőtök fontos a számomra, szeretlek benneteket és egyáltalán nem akarok köztetek választani. Kérlek benneteket, hogy a problémáitokat egymással beszéljétek meg, ugyanis a párkapcsolati problémáitokhoz, az egymással való gondotokhoz, nehézségetekhez semmi közöm nincsen.” Amikor a szülők ezt meghallják, rendszerint   megdöbbennek és elgondolkoznak. Van, hogy változtatnak, van, hogy nem. Ha nem, akkor érdemes az előbbi mondatot még egyszer elmondani nekik mindaddig, amíg a tudatokhoz el nem jut az üzenet.  Jogod van meghúzni a határaidat.

Hova sietsz? Amit az értelmed kitalál, azt nem biztos, hogy a lelked (máris) tudja követni. Lehet, hogy az eszed azt mondja, hogy szakíts, válts munkahelyet, költözz el, felejtsd el az exedet, bocsáss meg stb., de erre nem biztos, hogy a lelked is készen áll. Adj magadnak időt, figyelj önmagadra és a lelked ritmusára. Ha a lelkednek is eljött az idő, akkor meg tudod lépni azt, amit az eszed sugall. Kérlek szépen, ne erőszakold meg a lelkedet, legyél türelmes és megértő önmagaddal! 

Sokszor hibáztatod és bántod így magad? „Miért nem bírtam tudtam elsőre megtalálni a nekem megfelelő munkahelyet?! Elcsesztem két évet az életemből! Most hol tartanék, ha nem ment volna el hiába ennyi idő?!” Vagy: „Vége lett egy ötéves kapcsolatomnak, az az öt év mehet a kukába!” Tényleg? Biztos? Mi van, ha másképpen állsz hozzá a történtekhez? Korholhatod magad, hogy miért döntöttél anno úgy, ahogyan, vagy elfogadhatod az egykori döntésedet. Helyette koncentrálj arra, hogy lásd, mit tanulhatsz ezekből a helyzetekből. Ha pedig ehhez megérkeztél, értékeld mindezt!

Tapasztalat nélkül nehéz elsőre jó döntést hozni. Hiszen, hogyan találd meg az igazi társat, a kiváló munkatársat, a megfelelő otthont és kocsit, a neked való munkahelyet, a jó barátokat stb., ha előtte nem szereztél tapasztalatot, hogy milyen a rossz párkapcsolat, a megbízhatatlan munkatárs, a kényelmetlen lakás vagy kicsi autó? Minden egyes kudarcnak ítélt tapasztalat előrevisz téged. A lényeg, hogy tanulj belőlük! 

„Mikor lesz már neked pasid/csajod/gyereked?” – megkaptad már ezt a kérdést valakitől? És milyen érzés volt? Gyanítom, hogy nem túl jó. Kínos, kellemetlen, és hát az isaz esélyes, hogy a kérdezőnek ez volt a szándéka. Az esetek többségében ez a tapasztalat. A kérdésre, hogy „Mikor lesz neked pasid/csajod/gyereked?” az egyszerű, profán válasz: „Mi közöd hozzá?” vagy „Önnek mi köze van hozzá?” A kifinomultabb válasz a következő: „Ez önt miért foglalkoztatja?” vagy „Ez Téged miért foglalkoztat? Ez a kérdés neked miért fontos?” Mondjuk X néni – nevezzük így, ő tette fel a kérdést is, ezt a választ adja: „Ó aranyoskám, én csak kíváncsi vagyok, érdekel mi van veled!”. Erre a válasz: „Kedves X néni, a kíváncsiságát nem nekem kell kielégíteni, erre van például a televízió. Az én magánéletem csak rám tartozik. Hogy mi van velem, arról szívesen beszélek, és ha fontos közlendőm van, akkor elmondom.” 

„Ne húzd tovább a saját idődet!” Volt, hogy megkaptad ezt a felszólítást akár baráttól, barátnőtől, családtagtól, munkatárstól, amikor ismét arról beszéltél, hogy párkapcsolati nehézségeid vannak és hogy nehéz kikeveredned abból a kapcsolatból? A „Ne húzd tovább a saját idődet!” arra utal, hogy igazából döntsd el, hogy ez neked nem jó, lépj ki, aztán haladj tovább az utadon. Ha az ilyen egyszerű lenne, segítőként könnyen haladnánk a kliensekkel. Azonban a viselkedésünk hátterében legtöbbször nem racionális motivációk, hanem tudattalanok vannak, amelyeket előbb a felszínre kell hozni, meg kell érteni. Ez egy folyamat, és gyakran csak utána tudunk változtatni az életünkön, azaz kilépni egy nem működő párkapcsolatból. 

„Miért nem vagy már túl rajta?!” – volt, hogy megkérdezték tőled, amikor pár hónapja szakítottál vagy valamilyen veszteség ért? Értem, hogy a mai világ sokszor az azonnali és gyors megoldásokról szól, de kérlek szépen, hogy szakítás után adj időt magadnak és másoknak is. A lélek nem az óra járását követi, hanem saját üteme van. Szakítás után – a kapcsolat hosszától függően – a gyász- és feldolgozás időszaka elhúzódhat akár fél vagy egy évig is. Ha annál tovább, akkor érdemes szakember segítését kérni. A lényeg, hogy ne engedd, hogy siettessenek a veszteség, a fájdalom, a szakítás feldolgozásában. Aki nem tudja elviselni a szomorúságod, az a sajátjával nem tud mit kezdeni. Légy türelmes és együttérző önmagaddal és másokkal is!

Mennyire jellemző rád, hogy sietsz és siettetsz dolgokat és közben azt gondolod, hogy „már itt vagy ott kellene tartanod!”. Biztos, hogy ott kellene? Mi van, ha teljesen jó ütemben haladsz a céljaid, vágyaid felé? Egyébként is, hol van pontosan rögzítve és ki tudja megmondani, hogy hol kellene tartanod? Minden megtörténik a maga idejében, majd ha kész vagy rá, ha beért a helyzet és a körülmények. Ha azt mondod, hogy már késő, az leginkább egy kifogás arra, hogy ne kezdj valami újba. Az egész életed rendelkezésedre áll, hogy megvalósítsd a céljaidat és az álmaidat. Van idő rá, csak cselekedj. Kérlek ne bántsd önmagad siettetéssel, hagyd, hogy a saját ritmusod szerint haladj. 

Rengetegszeren akadályozod magad tudattalanul. Előfordult már, hogy lemondtál fontos, igazából a fejlődésedet szolgáló programokat, találkozókat? Amikor az egyetemen, ahol mentálhigiénés tanácsadóként dolgozom egy diák az utolsó napokban lemondja az első időpontját (szerencsére ez ritkán történik meg), mindig azt gondolom, hogy neki lenne a legnagyobb szüksége rá, hogy eljöjjön és milyen kár, hogy akadályozza önmagát. Igen, ez a tudattalan önszabotázs. Aminek a hátterében az addigi ismert biztonsághoz való ragaszkodás és akár az újdonságtól való félelem állhat. Figyelj kérlek, arra, mivel kapcsolatban halogatsz. Mire hozol fel sokszor kifogást? Mi az, amit vonakodsz megtenni? Lehet, hogy épp arra lenne a legnagyobb szükséged!. Változtass, menj bele még az elsőre nem komfortos helyzetekbe is, mert meglesz a jutalma és hidd el, később hálás leszel önmagadnak. Ha szeretnél látni még tőlem hasonló önismereti tartalmakat, kövess be.!

Hogyan találhatod meg a lelki békédet és az utat önmagadhoz? Érdemes szembenézned a problémáiddal és az életed kedvezőtlen aspektusaival. Bizonyára megtapasztaltad már, hogy ha ez nem történik meg, akkor a nehézségek, mint egy bumeráng, más formában visszatérnek hozzád és nagyobb galibát okoznak, mint eredetileg. Nem lehet megúszni, hogy rendbe tedd az életedet, mert ahol rendetlenség, káosz vagy zűrzavar van, ott nem találsz lelki békére és boldogságra. Mert hiszed vagy sem, a feszültségforrások, a belső nyugtalanság okai jól beazonosíthatók és csoportosíthatók. Feltárásukkal és kezelésükkel jobb közérzetet és életminőséget érhetsz el – de csak ha foglalkozol velük.  

Miért gondolod, ha valami nem megszokott, az hiba? Mit jelent a szépség vagy a pozitív kisugárzás? Egy fiatalember, akinek kisfiúsabb a kisugárzása, egy nő, aki kislányosan bájos, egy pisze orr, szeplők, anyajegyek, vörös haj, magas vagy alacsony termet, molett alkat stb. – mit gondolsz erről? Ez hátrány? Miért? Mert más, mint a megszokott? És mi van, ha valakinek épp ez tetszik, és épp ez jön be neki? Az a kérdés, hogy te mennyire fogadod el önmagad olyannak, amilyenek vagy. Felesleges címkézned. Ami az egyik embernek nem jön be, az a másiknak a kedvence. Hidd el, ha békében vagy a külsőddel, akkor mások is elfogadnak téged. 

Ez az egyik kedvenc mondásom, és a klienseimnek is szoktam emlegetni. A mondandómnak nincs vallási vonatkozása. Az én olvasatomban ez a mondás annyit jelent, hogy ne várd a sült galambot, ne várd, hogy majd más megoldja a problémádat vagy cselekszik helyetted cselekszik, hanem döntsd el, hogy mit akarsz és amit tudsz, tégy meg a cél érdekében! Azaz először te állj magad mellé és hidd el, jönnek váratlan helyzetek és/vagy lehetőségek, amelyek segítenek Neked, támogatnak Téged. Ezt tapasztaltam a saját életemben és a klienseim által is. Próbáld ki!

Mennyire vagy hajlandó változtatni a gondolataidon? Ha azt gondolod, hogy nincs egy normális férfi/nő a világon, most nem lehet állást találni, hogy nehéz idők jönnek stb., akkor igazad lesz, mert ilyen szemüvegen keresztül látod a világot és arra figyelsz, ami megerősíti a hiedelmedet. És vajon mi történik akkor, ha elhiszed, hogy vannak normális férfiak/nők (maximum eddig nem jól választottál), hogy bármikor lehet állást találni, hogy minden nehéz időszakban is ott lehetőség – akkor ezt erősíti meg az élet, tessék próbáld ki! Az önismereti utadon formáld át a hiedelmeidet, megéri. 

Tudom, hogy nehéz elhinni, de nem minden rólad szól. Egy családtag, aki mérgesen beszél veled, egy eladó, aki mogorván szolgál ki téged, egy autós, aki őrült módon rád dudál, egy barát, aki nem hív vissza, egy ismerős, aki köszönés nélkül megy el melletted az utcán…Hirtelen azt hiszed, hogy ez neked és rólad szól. De valószínűleg nem: a családtag lehet, hogy rossz hírt kapott a munkahelyén, az eladó épp szakított, az autós otthon felejtett valamit, a barát belefeledkezett a munkájába, az ismerős gondolatban meg messze járt, nem volt a jelenben és ezért nem vett észre téged. Legközelebb kérlek, mielőtt kétségbe esnél, gondold át, hogy ami rosszul esett neked, az valóban rólad szól(t)-e? Ezt minél gyakrabban gyakorlod, annál jobban meg tudod különböztetni a tényeket és az értelmezést.

Félek a visszautasítástól! – szoktad ezt érezni? Rengetegszer hallom fiatal felnőtt klienseimtől, hogy nehezen fognak bele az álláskeresésbe, mert félnek az elutasítástól. Vagy ugyanezt mondják a randizásra is. Bár teljes szívemmel nagyon szeretem őket, de ezzel még mindig meg tudnak lepni. Meg szoktam kérdezni, hogy az étlapról minden ételt szeretnek? „Hát nem” – mondják. És hogy derül ki, hogy melyiket szeretik? – kérdezem. „Megkóstolom ezt is, azt is” – hangzik a válasz. Aha. És akkor a paradicsomleves vagy a sertéspörkölt vagy a túrós csuúsza vissza van utasítva, mert Ön a rántott húst szereti sült krumplival? „Á, nem” – mondják. Hát ez az. Mi lenne, ha arra koncentrálnánk, hogy mit választunk, ahelyett, hogy arra fókuszálnánk, hogy mit nem választunk? Minden állásra a legmegfelelőbb jelöltet keresik. Akit annak találnak, az megkapja a munkát. De akit nem választottak, azt nem visszautasították az én olvasatomban, hanem arra pozícióra nem őt választották végül. Ugyanez a randizásnál: amíg megtaláljuk az igazit, előtte lehet, hogy jó pártöbb olyan emberrel találkozunk, aki számunkra nem volt megfelelő. Aki fél a visszautasítástól, annak dolga van az önbizalmával, és az élettel való hozzáállásával is. Az élet nem arról szól, hogy azonnal tudjuk a kedvenc életünket vagy anélkül tudnánk, hogy mi az öröm, hogy sohasem voltunk bánatosak.

Mi történik akkor, ha két ember között megrendül a bizalom? Vajon helyre lehet-e állítani? A bizalom hatalmas érték, mint egy drága kristályváza vagy más értékes, de törékeny tárgy: ha leesik és összetörik, lehet, hogy össze lehet ragasztani, de már sohasem lesz a régi. Annak vagyok a híve, hogy vigyázz a bizalomra, hogy semmiképp se sérüljön. Mert bizalom nélkül nincs szeretet, nincs őszinteség, nincs igazi kapcsolat két ember között. A bizalom adja az alapot. Ha olyan emberrel beszélgetsz, akiben teljes mértékben megbízol, az jó érzéssel tölt el., Llegyél te is ilyen ember, akiben teljes mértékben megbízhatnak!. Hiszen te magad is csak így tudsz kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot kialakítani. 

„Megbocsátok, de nem felejtek.” – ezt bizony sokszor hallom. Szerintem a megbocsátás lényege az, hogy ami történt, azt lezártad, nem hánytorgatod fel, sem másnak, sem magadnak. Letetted és kész. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy feltétlenül a másik félnek volt igaza, hanem azt, hogy önmagadban lerendezted és a helyére tetted a dolgot. Aztán eldöntöd, hogy azzal, akinek megbocsátottál, milyen mértékben tartod a kapcsolatot vagy, hogy tartod-e egyáltalán. Mert ha tényleg megbocsátottál neki, akkor elengedted a vele kapcsolatos rossz érzéseket, nehezteléseket, szó szerint és tényleg mindent. Hiszek a megbocsátásban és a határok meghúzásában, de abban is, hogy ennek idő kell és mindenki a saját tempójában halad ebben a folyamatban. 

„Nem tudok még megbocsátani az apámnak, anyámnak, exemnek” – hallom ezt is sokszor. Megértem. Ha még nem tudsz megbocsátani, akkor azt nem lehet és nem is kell erőltetni. A megbocsátás főleg azért fontos, hogy negatív érzésekkel ne láncold magad negatív érzésekkel a másik emberhez. Tehát elsősorban magad miatt bocsáss meg, de ha nem megy, akkor nem megy, semmi gond. Érthető, hogy nehéz megbocsátani, és vannak akadnak olyan dolgok, amelyeket szinte lehetetlen.… Mégis érdemes törekedned rá. Olyan tempóban haladj, ahogyan tudsz. Adj időt magadnak és legyél megértő, türelmes magaddal. Eljön az idő, amikor megbékél majd a lelked. 

Ha másokat hibáztatsz: például a szüleidet, partneredet, a főnöködet, vagy bárkit, akkor nem vállalsz felelősséget a tetteidért, azaz hogy minden történésben te magad is szerepet játszol. Kettőn áll a vásár – szokták mondani. Hibáztatás helyett nézd meg, hogy hol és hogyan tudtad volna másképp csinálni – vállald érte a felelőséget érte – és legközelebb cselekedj másképp. Ne a környezetedtől várd, hogy változzon, változz te, és tedd meg azt, ami rajtad múlik! Az is szélsőséges hozzáállás, ha folyton önmagad hibáztatod: rombolod az önbecsülésedet és nem veszed figyelembe, hogy nem minden rajtad múlik – pedig egy másik ember viselkedése az ő felelőssége. Nézd meg, mi szól rólad és mi nem.

Mikor lehet barátságot kötni? Gondoltad már, hogy inkább csak gyerekkorban, általános- és középiskolában, utána meg nehezített a pálya. Nem értek egyet. Szerintem bármikor barátokra lelhetsz! Ha nyitott vagy rá, ha érdeklődsz mások iránt, ha akarsz barátságot kötni, ha hajlandó vagy tenni érte…Lehet, hogy nem minden kezdődő barátság fog elmélyülni, de ha mindkét oldalon ott a szándék és a cselekvés, akkor igenis van rá esély. Keresd a hasonló érdeklődésűek társaságát, tegyetek lépéseket egymás felé! A barátság is olyan kapcsolat, amelyet gondozni, ápolni kell, fordíts rá időt és energiát – megtérül.

Melyik barátságod harmonikus? Tudod a választ? A barátságok az életünk fontos részét képezik. A jól működő barátságban is egyensúly van, azaz kapunk is, és adunk is. De ha a mérleg felborul és a másik csak akkor keres téged, ha problémája van, ha épp unatkozikunatkozik, vagy ha lesz párja, akkor hanyagol téged, vagy mindig csak magáról beszél és nem kérdezi meg, hogy te hogy vagy – ez nem barátság, hanem kihasználás, amit kérdés, hogy megengedsz-e a másik félnek…

„Fiatal vagy, mit tudsz te az életről, bezzeg én már annyi mindent tapasztaltam!” – a fejedhez vágták ezt a mondatot? Tehette ezt egy szülő vagy egy másik idősebb ember. Nos, ebben a mondatban komoly leértékelés van. Egy olyan üzenet, hogy te kis fiatal szerencsétlen vagy, bezzeg a másik fél a bölcsek kövének hordozója. Tényleg? Ne dőlj be neki! Ha valóban az lenne, akkor nem mondana ilyet, és nem akarná önmagát föléd pozícionálni. Az elmúlt több mint 15 évben mentálhigiénés tanácsadóként rengeteg fiatal felnőttel beszélgettem, akik érettek voltak lelkileg és szakmailag is megállták a helyüket. Maga a kor nem garancia semmire. Vannak ellenpéldák, pozitívak akár a fiataloknál, akár az idősebbeknél. A lényeg az, hogy senkinek sincs joga egy másik embert a kora alapján leértékelni. Állítsd meg ezt a verbális bántalmazást és húzd meg a határaidat, például így: „Lehet, hogy fiatal vagyok, de én nem mondanék egy másik embernek egy ilyen mondatot”. Állj ki önmagadért! 

Vajon miért nem működnek a párkapcsolatok a fiatal felnőttek körében? Két problémás pontot szoktam látni: az egyik, hogy nem jól választanak párt, a másik, hogy mindkét oldalon nem dolgoznak a párkapcsolat fenntartásáért. Ugyanakkor hiába akarsz dolgozni egy párkapcsolaton, ha a választott kedves nem is illik hozzád vagy nem kompatibilis veled. Megfelelő önismeret birtokában, kellő tudatossággal és megfontoltsággal (nem a rózsaszín köd által beborítva) válassz párt és utána tegyél azért, hogy a párkapcsolatot fenntartsd, megújítsd, teremtsd. Akkor megvalósul a harmónia és a tartósság, akkor azt fogod érezni, hogy tényleg olyan párod van, akivel jól érzed magad, kölcsönösen szeretitek, támogatjátok egymást, megbíztok egymásban és együtt építitek a jövőtöket. 

Engedd el az elvárásaidat! – megkaptad már ezt a párkapcsolati tanácsot, amikor épp ismerkedtél? Azzal egyetértek, hogy ne a partneredtől vagy a jelöltedtől várj valami olyasvalamit, amit neked lenne érdemes megadnod önmagadnak, például szeretetet, törődést, figyelmet. Az is rendben van, hogy a másik felet önmagáért szeresd és/vagy ne akard megváltoztatni. Ugyanakkor, ha nincs elvárásod, az igencsak azt jelentheti, hogy bárkivel szóba állsz. Miért ne dönthetnéd el előre a határaidat? Azaz az elvárásaidat akár a belső értékekre, akár a külsőre vonatkozóan. Aki nem tudja, hogy mit tud adni a másiknak és hogy ő mit szeretne, az a sötétben bolyong. Szerintem legyenek elvárásaid önmagaddal és másokkal szemben is, képviseld ezeket következetesen, de ne követelőzően és szépen minden a helyére kerül. 

Az elengedés gyakran kihívás, nem megy olyan könnyen – szoktad ezt érezni? Az, hogy valakit elengedsz, azt jelenti, elismered, hogy egykor volt egy álláspontod, ami már nem érvényes. Akkor zártál le valakivel egy érzelmi kapcsolatot, ha már nem akarsz tőle semmit. Az elengedéshez szükséges a nézőpontváltás, a rugalmasság, hogy meglásd, nincs szükséged arra a személyre és a vele kapcsolatos érzésekre, hangulatokra. Ugyanakkor az elengedést nem lehet erőltetni. Ha a szíved és a fejed is ugyanazt mondja, megtörténik. Légy türelmes és megértő önmagaddal. 

„Ne éld bele magad túlságosan a párkapcsolatodba, mert még pórul jársz!” – volt, hogy már mondta ezt neked valaki? Fiatal felnőtt klienseimnek a szülők szokták. Mit is üzen a szülő kéretlen tanácsa? Ne érezze magát már olyan jól a fiatal? Mertg bármikor bármilyen jó véget érhet? Ne kelljen a fiatalnak csalódást, fájdalmat átélnie? Meg egyébként is, a szülő, aki „jó szándékból” mondja, amit mond, lehet, hogy nem is érzi jól magát a bőrében, és igazából féltékeny a gyermeke boldogságára? Azt feltételezem, hogy a fenti kérdésekre igen a válasz. Az a szülő, aki jól van önmagával, az életével, a párkapcsolatával, az tud örülni a gyermeke boldogságának és tud bízni a gyermekében annyira, hogyha nehézségek, kihívások jönnek, azzal meg tud birkózni a fiatal. Nem kell megmenteni a fiatal felnőttet semmitől, mert a saját tapasztalatai által fog tanulni, fejlődni és ha úgy alakul, akkor a szomorúság és egyéb nehéz érzésekkel is meg kell tanulnia bánni. Erről szól az élet. Polaritás van, ez is benne van és az is. 

Mennyit dolgozol a négy fal között? A folytonos home office, gyakran úgy, hogy még a bevásárlást is online intézed, beszűkít téged, felerősíti a szorongásaidat és azt az érzetet adja, hogy nincsen ráhatásod a dolgokra, az életedre, pedig ez nem így van, ez ebből a helyzetből fakadó érzés! Fontos, hogy mozdulj ki otthonról, kerülj személyesen kapcsolatba más emberekkel, fókuszálj a saját céljaidra, tegyél értük, tanulj új dolgokat, nyiss mások felé, különben a bezártság a lelki egészségedet veszélyezteti. 

„Nem jó döntést hoztam akkor!” – szoktad ezt mondani magadnak? Nem értek veled egyet. Jó döntést hoztál, mert úgy döntöttél ahogyan. Akkor a rendelkezésedre álló információk alapján azt a döntést tartottad helyesnek. Utólag nincs értelme felülbírálni az egykori döntésedet, hiszen most több adattal és tudással rendelkezel, mint akkor. „Ha akkor tudtam volna!” – de nem tudtad. Azért döntöttél úgy, ahogyan. Nincs jó vagy rossz döntés. Döntés van, amelyből utólag maximum tanulhatsz. Kérlek szépen, ne bántalmazd magad azzal, hogy egykori önmagad megkérdőjelezed, hiszen nem visz előre, gátol a fejlődésben. 

Gyere vissza a jelenbe! Ha kattogsz valamin, a múltat elemzed vagy a jövőn ábrándozol, gyere vissza a jelenbe ezzel a gyakorlattal: abban a helyiségben, ahol vagy, keress három fehér tárgyat, három feketét vagy három egyéb, azonos színűt. Figyeld meg őket alaposan! Ne kapkodj, szánj időt a gyakorlatra! Figyeld meg hogyan érzed magad a gyakorlat után!

Te is gyakran az összehasonlítás csapdájába esel? Mennyi frusztrációt okoz neked a közösségi média használata, amikor mások fényképeit, videóit nézegeted? Hányszor hasonlítod magad az ott bemutatott kirakatéletekhez – amelyekben mindenki boldog, tökéletes külsejű, kiegyensúlyozott, jómódú és egészséges? Már az összehasonlítás önmagában csalódottságot okoz. Hiszen az összehasonlításból nehéz jól kijönni. A lelki egészséged érdekében ne a virtuális, hanem a valós élet szereplőivel foglalkozz (ha már foglalkozni akarsz), ahol hús-vér emberek mozognak olykor kócosan, olykor kicsit lehangoltan, olykor nehéz csatákat vívva, olykor pedig felszabadultan. Az én mottóm az, hogy hiszem, ha látom! Ne másokra, hanem önmagadra tedd a fókuszt. A fejlődés a cél és az, hogy a saját tempódban haladj.

Előfordult már veled, hogy akár a magánéletedben, akár a munkahelyedsen túlvállaltad magad? Érdemes lenne első lépésben elgondolkoznod azon, hogy ez miért történhetett meg?. Úgy érzed, a dolgok csak akkor vannak megoldva, ha te csinálod? Nem tudsz nemet mondani? Nem tudsz segítséget kérni? Azt hiszed, csak önmagadra számíthatsz? Az tölt el jó érzéssel, ha másoknak segítesz, miközben önmagad hozod nehéz helyzetbe? Nem jól menedzseled az idődet? Mindig a tökéletességre törekszel? A túlvállalás általi áldozat szerepben szeretsz tetszelegni? Először is, foglalkozz önismerettel, keresd meg ezekre a kérdésekre a választ!.

Ha már látod, hogy miért vállalod túl magad, ez egy fontos első lépés, mert innen jön a megoldás. Lehet, hogy nem tudsz nemet mondani, akkor a határállítást kell gyakorolnod, azaz képviselned magad, hogy mit tudsz bevállalni és mi van a határaidon kívül. Ha azt hiszed, hogy mindent csak te tudsz jól csinálni, akkor tanuld meg leosztani a feladatokat, és elérni, hogy az megfelelően legyen elvégezve. Ha nem tudod jól beosztani jól az idődet, akkor próbáld ki aztgyakorold, hogy előzetesen felméred, hogy akár egy vizsgára való felkészülés, akár más feladat mennyi időt igényel és adott időbe mi fér bele. Nem baj, ha eleinte még ez nem megy tökéleteseneljesen, idővel majd belerázódsz, a lényeg a gyakorlás és odafigyelés. A folytonos túlvállalás egyfajta önbántalmazás, ha egyedül nem tudsz kilépni az ördögi körből, kérd szakember segítségét.

Éreztél már ilyet? Mennyire figyelsz oda a testedre, a rendszeres étkezésre, az elegendő folyadékbevitelre, az alvásra és a, pihenésre? Ami még nagyon fontos: a mozgás. Akár egy séta, akár labdajáték, akár más sport heti pár néhány alkalommal, bizony csodákra képes. A test jó állapota csökkenti a feszültséget, nem véletlen a mondás: ép testben ép lélek. A meditáció, relaxáció is segíthet csökkenteni a feszültséget. A más emberekkel való kapcsolattartás, érintkezés, közös programok és az önmagadra való figyelés, az énidő is lényeges. Tartsd egyensúlyban magad testileg-lelkileg-szellemileg.

Szoktál ilyet gondolni: „De tudnia kellene!” „Miért mondjam neki, ő nem tudja?” „Céloztam, rá, nem érti?” Nem, nem tudja és nem érti. A férfiak nem gondolatolvasók. A nők többsége sem (tisztelet a kivételnek). Legyen szó párkapcsolatról, munkatársi vagy baráti kapcsolatról, ne várd el, hogy a másik tudja a te igényeidet, elképzeléseidet anélkül, hogy elmondanád neki. Ha ráérez a másik, az szuper, de az esetek többségében nem érez rá. Mondd el neki kedvesen, empatikusan, de úgy, hogy közben képviseld önmagad és rá is figyelsz. A másik fél meg eldönti, hogy hogyan reagál. Újra és újra fel van adva a lecke: kommunikálj!

Nem tudom vele megbeszélni! – érezted már ezt? Sokszor kerül szóba, hogy egyeztess a másik emberrel, a másikra is odafigyelve kommunikálj, képviseld önmagadat, állj ki önmagadért. Sajnos nem minden ember alkalmas arra, hogy megbeszéld vele a problémáidat, nehézségeidet, vagy azt, ami rosszul esett neked. A mérgező, bántalmazó emberek nem akarják meghallani, amit mondasz, nem akarják figyelembe venni az igényeidet és egyébként is az a nézőpontjuk, hogy ők jól, te nem jól látod az adott helyzetet. Azzal tudod megbeszélni a dolgaidat, akivel azonos a valóságotok. A mérgező emberek többnyire fantáziavilágban, külön univerzumban élnek. Felesleges velük vitába szállni vagy magyarázkodni. Meggyőzni sem lehet őket. Amit tehetsz az az, hogy – amennyire lehetséges – meghúzod velük szemben a határaidat és/vagy nem engedsz ilyen típusú embert az életedbe. Ha családtagról van szó, akkor tanuld meg őt kezelni és a vele működő sajátos kommunikációt megismerni és alkalmazni.

„Nem merem kifejezni azt, amit szeretnék, mert félek attól, hogy önzőnek tartanak” – volt már ilyen gondolatodbenned már felmerült ilyesmi? Akik ezt gondolják, gyakran gyermekként kapták meg ezt a hiedelmet: a szüleik megvádolták őket azzal, hogy önzőek, amikor el akarták mondani, hogy mit szeretnének. Csakhogy az egészséges önszeretet és az önzőség nem ugyanaz! Kifejezheted az igényeidet, az a lényeg, hogy ezt úgy tedd, hogy ne csak magadra légy tekintettel, hanem másokra is. Az önző ember csak önmagára figyel, akinek egészséges az önszeretete és önbecsülése, az képes önmagát képviselni anélkül, hogy ezzel másokat bántana. 

Milyen gyakran használod ezt a két szót? A Pár- és családi és a párkapcsolatokban van két kiemelt szó: a köszönöm és a szeretlek. Annak vagyok a híve, hogy az egyik szót használjuk minél gyakrabban, a másikat viszont mértékkel. Ha valaki erőfeszítést tesz irányodba vagy figyelmes veled, legyen szó bókról, szívességről, gesztusról, kedvességről stb., akkor jelezz neki vissza, hogy azt értékeled. Mondd ki, hogy köszönöm. Mi a tartalma ennek a szónak? Hála, elismerés, visszajelzés, tisztelet. Ugyanakkor lehetőleg ne mondd állandóan, ne köszöngess folyton mindent és többször. De ha számodra valami érték, amit a másik fél tett vagy képvisel, azt köszönd meg. A Szeretlek szó erős kifejezés. Értékes kijelentés, amelyet „ne használj el”, de használdj, amikor ott a helye. Amikor szívből tudod mondani, amikor a másik is érzi, hogy van súlya annak, hogy kimondtál.

Állítsd meg a verbális bántalmazást, „Az egyik fülemen be, a másikon ki” – mondod arra célozva, hogy fel sem veszed, ha a családban, a párkapcsolatodban vagy a munkahelyeden rendszeresen beszólnak neked, folyton panaszkodnak vagy negatív híreket szajkóznak. Sajnos ez nem így működik. Igenis eljut a szívedhez, a tudattalanodhoz a negatív üzenet és – minél többször hallod – annál inkább komoly rombolást tud végezni. Húzd meg a határaidat és állítsd meg a verbális bántalmazást, például így: „Figyelj, én a pozitív hírekre vagyok kíváncsi, tudsz ilyet is mondani? vagy „Értem, hogy folyamatosan problémáid vannak, de látsz arra módot, hogy megold őket?” vagy „Most építő kritikát akarsz mondani, vagy azt akarod elérni, hogy rosszul érezzem magam?”