Többet dolgoznak, mint egy átlagos munkavállaló, a munka és magánélet összeegyeztetése is kihívásokkal teli, mégse váltanának vissza alkalmazotti létre a szabadúszók. Ez derült ki többek között a Budapesti Gazdasági Egyetemen (BGE) zajló kutatásból, amely az érintettek és a szabadúszást csak tervezők számára is hasznos eredményeket hozott.
Bár sokszor halljuk, valójában az sem egyértelmű, hogy mit takar pontosan a szabadúszó fogalom. Nincs ugyanis pontos és univerzális meghatározás – ez derült ki többek között a BGE-n, a Budapest LAB Vállalkozásfejlesztési Központ által végzett, a hazai freelancereket vizsgáló kutatásából. Lényeges eltérés van például a freelancer fogalom Egyesült Államokban és Európában elfogadott értelmezése között. Az amerikai freelancer lehet akár „képzetlen szabadúszó” is, az európai meghatározás viszont a szakmaiságra épül. Ami bizonyos, hogy különbséget kell tenni a védelemre szoruló, kiszolgáltatott önfoglalkoztatók, illetve az önmegvalósító, független (szabadúszó) szakemberek között.
„Munka után hazamentem, leültem a gép elé, és elkezdtem tanulni (…) Sok mindent meg kellett tanulnom, de szerencsére óriási a tudásvágyam.”
A 2019-ben indított kutatás első eredményei (melyek szabadúszók tapasztalatait bemutató interjúk mellett részletesen olvashatók egy nyilvánosan elérhető kiadványban) szerint a mintába került szabadúszók magasan az átlagon felül képzettek. A kutatásban válaszadók csaknem 90%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, míg a teljes 20 év feletti magyar népesség esetében a diplomások aránya a KSH adatai alapján csupán 21,8%. A kérdőívet kitöltők csaknem 95%-a legalább egy idegen nyelven beszél, csaknem minden második válaszadó pedig legalább két nyelvet is elsajátított. Összehasonlításképpen, a magyarok között általában az egy idegen nyelvet beszélők aránya 28,6, a kettő vagy több nyelven beszélők aránya 13,8% az Eurostat adatai szerint. A válaszadó szabadúszók túlnyomó többsége ráadásul akár jelentős erőfeszítéseket is tesz a folyamatos önfejlesztés érdekében, derül ki a kérdőíves kutatás és az elkészült interjúk eredményeiből. Az ügyfélelégedettség kiemelkedően fontos, hiszen a szabadúszók esetében a továbbajánlás minden más értékesítési csatornánál fontosabb. Így nem kérdés, hogy „szakmailag annyira jónak kell lenni, hogy ajánljanak. Merem állítani, hogy aki nem jó a szakmájában, az inkább alkalmazott lesz, mert szabadúszóként egyszer csak nem kap munkát” – fogalmazott a kutatás egyik interjúalanya.
„A mai napig emlékszem arra a pillanatra, ahogy utoljára kilépek a munkahelyem kapuján. Úgy éreztem, hogy innentől kezdve enyém a világ.”
Bár az önfoglalkoztatás nem minden esetben saját döntés eredménye, az ebbe a körbe tartozó szakemberek jellemzően mégsem más lehetőségek hiányában választják ezt a munkavállalási és életformát. Sokkal inkább azért, mert ez felel meg jobban az elvárásaiknak. Sokan nagyobb rugalmasságra, autonómiára és változatosságra, vagy akár nagyobb felelősségre vágynak, mint amit alkalmazottként megélhettek. Emellett azonosítható a hagyományos munkavállalói jogviszonyban szerzett rossz élmények kompenzálásának vágya is. De a többség nem ugrik a „semmibe”. Jellemző az alkalmazottként való munka melletti lassú építkezés, míg létrejön egy olyan ügyfélkör, amire már egzisztenciát lehet alapozni. Ez annál is inkább fontos, mert a kutatás eredményei szerint a szabadúszók jellemzően több embert is eltartanak.
„Hogy az ember értékét az adja, hány órát tölt bent, a monitor mögött – nem éreztem motiválónak.”
A legfontosabb motivációk a munkában elérhető öröm, a személyes szabadság és célok elérése mellett az ügyfelekkel való partneri viszony. Az előzetesen várt és később megélt előnyök mellett azonban érzékelik a szabadúszó léttel járó felelősséget is. Aki ugyanis szabadúszó, amellett, hogy szabadabban dönthet a saját életéről, „maga lesz a brand”, amiért felelősséget kell vállalnia.