A BGE, a többi alapítványi egyetemhez hasonlóan, a mostani tanév során egy korszakot lezár, egy újat pedig elindít. Bár a jövő ősszel életbe lépő, az addig alapítványi egyetemekre vonatkozó új modell nem minden részlete ismert még, az odavezető út mérföldkövei már igen. Az augusztustól elindult egyéves átmeneti időszak intézményi kereteit új kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagokból álló alapítvány és újraválasztott szenátus alapozza meg.
A folyamatok áttekintéséhez, ezzel együtt az elmúlt és a következő időszak értékeléséhez Prof. Dr. Andor György rektorral beszélgettünk.
A jelenlegi tanév mennyiben tekinthető átmenetinek?
Az alapítványi modell számos korrekció mellett ugyan, de 2027. július 31-ig még megmarad, ilyen értelemben nincs változás. Az új működési modell részleteinek tisztázódását a következő tanév elejére várjuk.
A BGE egyelőre még nem egy közfeladatot ellátó költségvetési szerv, hanem egy „magán intézmény”, amelytől a Magyar Állam felsőoktatási szolgáltatást vásárol. Ennek a szerződéses háttere jelenleg egy közfeladatellátási szerződés, amelynek alapja az állami ösztöndíjas hallgatói létszám, leegyszerűsítve az, hogy a Magyar Állam hány és milyen szakos hallgató oktatását vásárolja meg a BGE-től – és persze, hogy ezt milyen árakon és milyen minőségi kritériumok mentén teszi.
A mai működésünk egyébként már közelít az állami egyetemi működési formához: a BGE ingatlanjai a nemzeti vagyon részeként lényegében államiak, az egyetem belső szervezeti rendje nem tér el az állami egyetemekétől, hallgatóink ugyanannak az állami ösztöndíj-rendszernek a részesei, immáron pedig – a hallgatók és az oktatók nagy örömére – kapcsolódni tudnak majd az Erasmus-programhoz is.
Arra kell felkészülnünk, hogy a felsőoktatási feladatainkat a jövőben már minden bizonnyal nem egy egyedi közfeladatellátási szerződés alapján, hanem a formálódó új felsőoktatási rendszerben versenyző intézményként látjuk majd el.
Ha megszűnik az alapítványi rendszer, akkor miért léptek be szeptember 1-től mégis új kuratóriumi tagok? Mi az ő szerepük?
A kormányzati szándék szerint szerepük az egyetemi változási folyamat támogatása, annak segítése, hogy 2027 őszére a BGE zökkenőmentesen állhasson át egy új, a remények szerint jobb egyetemi működési rendszerre. Ez a folyamat egymást logikusan követő, összetett lépésekből áll, ezért tart el egy évig.
Az új kuratórium mandátuma 11 hónapra szól, 2027 júliusáig tart. Köztiszteletnek örvendő, szakmájuk kiválóságainak számító, a munkaerőpiac helyzetét és kihívásait jól ismerő, a BGE iránt elkötelezett öt tagból áll. Jogkörük a korábbihoz képest szerényebb, a testület szerepe közelebb áll egy tanácsadó testületéhez. Érzésem szerint a lobbierejük viszont erős, hiszen az ilyen külső és független szereplők véleményére bizonyára ad majd a Kormányzat.
Miként zajlik az átalakulás BGE-n belüli része?
A kuratóriumi átalakítás mellett szintén törvényi kötelezettség volt a BGE új szenátusának a megválasztása. Ez azért is fontos mozzanat, mert e testület jogosítványai növekedtek, főleg a gazdálkodással és az egyetem szervezeti ügyeivel kapcsolatosan kerültek ide új, korábban az alapítványhoz sorolt hatáskörök.
A szenátusi tagválasztás folyamata sikeresen lezajlott, ráadásul igen magas választói részvétel mellett. A 22 fős új szenátusban a gazdasági vezetőn és a rektoron kívül mindenki választott tag. 13 tagját különböző akadémiai választókörök, illetve a szakszervezeti képviselők választottjai adják, 6 fő a hallgatóságot képviseli, míg a támogató szervezeti egységeknek – a jogszabályi előírások által maximálisan engedélyezett – 1 fő választott képviselője van.
Az új szenátus sokféle vetületet tekintve kiegyensúlyozott összetételű. A szenátusi tagok 64%-a akadémiai munkatárs, 27% hallgatói és 9% támogató területi képviselő. Az egyetemi szintű vezetők aránya – beleértve a rektort és a gazdasági igazgatót is – 9 fő, azaz a szenátus 41%-a, míg a szenátusi tagok 50%-a nem vezető beosztású egyetemi munkatárs.
Jelenleg még nyitott jogszabályalkotási kérdés, hogy végül milyen irányítási modellben működik majd az egyetemek gazdálkodása, humánpolitikája, valamint vagyon- és ingatlangazdálkodása. Minthogy nem lezárt kérdés még az sem, hogy a felsőoktatási jogszabályok milyen részletességgel szabályozzák majd pl. a felvételit, az oktatást vagy az oktatásszervezést, ezeknél mekkora mozgásteret hagynak az egyetemeknek. Arra számíthatunk, hogy ezek a kérdések is tisztázódni fognak nyárig, így, ha szükséges lesz, a BGE belső működési rendjének további módosításaival ezekre is lesz majd időnk reagálni.
Milyen új működési modell körvonalazódik, és az milyen hatással lehet az egyetemi autonómiára?
A felsőoktatási autonómia alapjelentése az, hogy az egyetemek a jogszabályi kereteken belül önállóan dönthetnek a működésükről, különösen az oktatás, a kutatás és a belső szervezet kérdéseiről. Jelenleg még nyitott kérdés, hogy ez pontosan miként és milyen mértékben jelentkezik majd. Kevésbé kérdéses ennek az oktatási-kutatási oldala, hiszen e tekintetben nem nagyon vannak vitatott pontok. A gazdálkodási oldal tekintetében viszont komoly felsőoktatásirányítási dilemmák merülnek fel. Ha ugyanis egy intézmény „állami”, állami vagyonnal és költségvetési támogatásból finanszírozott, akkor a gazdálkodása is szükségszerűen az állami intézményekre vonatkozó keretek és kontrollok között zajlik. Nem véletlen, hogy a klasszikus állami egyetemeknél ezt az oldalt általában egy – állami kinevezésű – gazdasági vezető vagy kancellár felügyeli.
Magyarországon az elmúlt évtizedben a felsőoktatás egésze mozdult el olyan irányba, amelyben nem egy nagy közös rendszerben közel azonos feltételekkel versengő felsőoktatási intézmények működnek, hanem végső soron minden egyes egyetemmel egyedi megállapodások köttettek. Egy ilyen rendszer elkerülhetetlen velejárója a kormányzati lobbitevékenység, és ebben az alapítványoknak volt meghatározó szerepe. Ahhoz, hogy a jövőben az érdemi felsőoktatási teljesítmény, a közfeladatellátás színvonala, és ne az egyedi kormányzati érdekérvényesítés legyen a meghatározó, a felsőoktatás egészének működési logikája kell, hogy megváltozzon. Úgy, hogy a nagy szabadsággal működő egyetemek érdemben versenyeznek egymással, a korábbi típusú lobbitevékenység pedig a rendszer logikájából fakadóan visszaszorul. Erről szólna valójában az érdemi egyetemi autonómia helyreállítása, ami viszont az intézményi felelősségvállalás jelentős növekedésével is együtt járna. Az új kormányzat errefelé mozdult el, és várhatóan végig is viszi majd e folyamatot.
A BGE autonómia-helyzete, hasonlóan a többi hazai egyetemhez, annyiból prózaibb kérdés, hogy hathatós állami támogatás nélkül mi sem vagyunk működőképesek – bevételeink nagyságrendileg háromnegyede állami támogatás, hogy csak egy részletet említsek. Akármilyen értelmű és mértékű autonómiánk lehet, ettől még az állam által jogszabályokon vagy szerződéseken keresztül meghatározott feltételeknek kell megfelelnünk. Lehet, hogy szabadabban dönthetünk abban, hogy mit csinálunk, viszont az állam – és a piac is – meghatározott igényeket támaszt, és csak az ezeknek megfelelő felsőoktatási teljesítményt finanszírozza.
Az új felsőoktatási rendszer kedvezőbb lesz a BGE-nek?
Ez elsősorban rajtunk múlik: azon, hogy képesek leszünk-e jó döntésekre, olyanokra, amelyek erősítik a hosszú távú versenyképességünket.
Ezzel kapcsolatban egyszerre látok biztató jeleket és aggodalomra okot adókat is. A BGE jelenlegi működési alapjai kifejezetten jók egy ilyen irányba változó helyzethez: jól szervezett az oktatása, a gazdálkodása és a humánpolitikája, azaz képes a racionális keretek közötti színvonalas, versenyképes felsőoktatási szolgáltatás megvalósítására. A nagyobb autonómiával összekötött verseny irányába való elmozdulás esetén azonban a feszes belső működési rend még inkább szükséges lesz. A BGE budapesti, gazdaságtudományi fókuszú egyetemként számos közvetlen versenytárssal néz szembe, ezért a hosszútávú piaci pozíciónk megtartásáért, javításáért folyamatosan meg kell küzdenünk. A fő kockázatot abban látom, hogy sikerül-e a belső érdekcsoportok érdekérvényesítésénél elkerülni, hogy ne házon belül, egymással szemben vagy a jövő kárára próbáljanak jobb pozíciókat elérni, hanem mindenekelőtt az egész Egyetem hosszabb távú hatékony és versenyképes működtetését szem előtt tartva.
A mostani alapítványi dominanciát – a növekvő jogkörű szenátuson keresztül – várhatóan erősödő önkormányzatiság váltja majd fel. Az ilyen szervezeti működésnek a számos előnye mellett bőven vannak buktatói is. Ennél a tulajdonosi és a munkavállalói szerepek keveredése hozhat problémákat: rövid távú szemléletet, lassú döntéshozatalt, csökkenő menedzsment teljesítményt, visszaeső felelősségvállalást és kontrollt – hogy csak párat említsek.
Meg kell ragadnunk az új korszak lehetőségeit, a lezárulóból pedig meg kell tartani az értékes elemeket. Mi egyfajta „tudáselőállítási közszolgáltatást” végzünk, az állam a hallgatóinkban felhalmozódó korszerű tudást vásárolja meg tőlünk. Mindenki látja, hogy milyen mértékben és sebességgel definiálódik át a „korszerű tudás”, elegendő csak a mesterséges intelligencia berobbanását említeni. Közben gyökeresen változik a hallgatók egyetemre hozott alaptudása, készségeik, tanulási szokásaik is. Ezzel együtt pedig új technológiák megjelenése helyezi új megvilágításba pl. a jelenléthez kötött oktatás kérdését, vagy éppen évszázados tudásfelmérési módszereket tesznek hirtelen alkalmazhatatlanná, korábban meg elképzelhetetlennek tűnőket reálisan megvalósíthatóvá.
Nem hiszem, hogy hosszabb távon sikeresen fenn tudnak maradni a felsőoktatás elmúlt évtizedes oktatási, számonkérési vagy oktatásszervezési struktúrái. Megértem a kevés változás rövid távú praktikumát, azonban a mostani időkben elkerülhetetlen a proaktivitás. Már csak azért is, mert az egyetemi változtatások igen lassúak. A BGE elmúlt időszaka is jó példa arra, hogy egy-egy részterületen való elmozdulás is – mint pl. a nyelvoktatás, a szabadon választható tárgyak, a videók vagy a vizsgaközpont területén – hosszú évek alatt tud rendszerszinten lefutni.
Hadd hozzak egy konkrét példát! A BGE úttörő az AI korszakának megfelelő új szakdolgozati rendszer kialakításában. Erről 2025-ben döntöttünk, a mostani tanévtől indulnak először az ehhez a koncepcióhoz kapcsolódó nagyobb létszámú szakmai projekttárgyaink. A „régi” szakdolgozati rendszerben – aminek korszerűtlensége már nem igazán vitatott – még viszonylag nagy létszámban fognak végezni hallgatók 2029-ben is. Azaz addig párhuzamosan fut majd az új és a régi rendszer, ezzel számos többletfeladatot is generálva. Az új rendszeren szinte biztos, hogy folyamatosan lesznek még kisebb nagyobb kiigazítások, hiszen nem áll még ezek mögött több évtizedes tapasztalattömeg, rutin. Azaz rövidebb távon egy ilyen reform nyilván többlet erőfeszítéseket, feszültségeket, hibákat hoz, könnyebb éveink lennének ezek nélkül. A hosszabb távot tekintve viszont nincs mire várni, minél előbb meg kell kezdeni a változtatási folyamatokat. Ha az új működésünkbe nem tudunk olyan rendszerszintű megoldásokat beépíteni, amelyekkel elkerülhetjük, hogy az ehhez hasonló ügyekben felülkerekedjünk a rövid távú kényelmi szempontokon, igen gyorsan behozhatatlan versenyhátrányba sodródhatunk.
A jövőt tekintve kritikus kérdés, hogy a BGE meg tudja-e tartani a rövidebb távon akár nehézségekkel járó, ugyanakkor hosszabb távon elkerülhetetlen döntések meghozatalának a képességét.
Térjünk át a jelenlegi működés kérdéseire! Ön szerint mik a jelenlegi működésünk azon értékei, amelyeket fontos lenne hosszabb távra is megőrizni?
A nagyobb hazai egyetemek közül vitán felül a BGE változott a legtöbbet az elmúlt bő huszonöt évben. Előbb három főiskola egyesült, majd alkalmazott tudományok egyeteme lett, 2021-ben alapítványi fenntartásra váltott, tavaly óta pedig már gazdaságtudományi egyetem.
Mintegy öt évvel ezelőtt alakult ki a mai belső költségvetési-gazdálkodási-informatikai-üzemeltetési alapműködési rend, valamint az egyetemi szintű humánpolitika is. Szintén ekkor került erőteljesebb hangsúly az alumni szervezet építésére, illetve az üzleti partnerkapcsolatok tudatosabb ápolására. Időközben már magas szintre felfutott az egyetemi publikálási szint, létrejött a doktori iskola, elkezdődött a nemzetközi akkreditációs folyamat, kiépült a nemzetközi hallgatók toborzásának és kezelésének a rendszere. Véleményem szerint ezek a részletek mind kiállták az idő próbáját, jól működnek, a BGE távlati értékeiként megőrzendők.
Az elmúlt két év főként az akadémiai oldali szervezetről szólt. A három főiskola egyesülésének a pillanatától nyilvánvaló volt, hogy hosszabb távon nem lesz elkerülhető egy világos szakmai profilok mentén történő akadémiai oldali átszervezés. Ennek meglépése érthető okokból húzódott, hiszen elkerülhetetlenül vezetett hosszú évek alatt kialakult kisközösségek szétszakadásához, amiket más szerkezetben újjáépíteni sajnos évekig is eltarthat. Hozzávetőleg azonos méretű tanszéki egységeket kellett kialakítani hol több néhány fős csoportból összeállítva, hol egy korábbi nagyobb tanszék szétbontásával. Néhány különböző tanszékeken párhuzamosan futó oktatási szálat kellett a területet képviselő egyetlen tanszékre terelni. Végül pedig a tanszékekből oktatói és hallgatói létszámot, valamint a képviselt szakok szerkezetét illetően is közel egyenszilárdságú karokat kellett kialakítani. Olyanokat, amelyek hosszabb távon is egy kiegyensúlyozottan működtethető egyetemi szervezet alapjait adják. Ami a végül kialakult akadémiai szervezeti struktúrát illeti, ez szerintem jól sikerült, hosszabb ideig fennmarad majd. Ám e keretek „belakásához” – érthető módon – az eddig eltelt mintegy másfél év még nem volt elegendő, a szakmai és a személyes kapcsolatrendszerek elmélyüléséhez még további időre van szükség.
Az egyes karok szakmai felügyelete alatt álló oktatási portfóliónk néhány kulcsrészlete is egységesítésre került. A gazdaságtudományi egyetemmé válással együtt leépítettük a felsőoktatási szakképzési profilunkat, viszont radikálisan megerősítettük a mesterképzési jelenlétünket. És éppen most nyárra értük el, hogy végre egységes felvételi szintek mellett lehetett az összes szakunkra bejutni, ami az egyetemi szinten kapott állami finanszírozású helyeink belső elosztásának az alapelvévé vált.
Elkerülhetetlen volt a tantervi struktúrák egységesítése és korszerűsítése is: a 2025-ös évfolyamoktól már ezek szerint tanulnak hallgatóink. Mindezekkel kapcsolatosan inkább csak a szokásos kisebb mértékű egyetemi korrekciók lehetnek a közeljövőben szükségesek. 2028-2029 környékén futnak majd ki az új rendszerű alapszakjaink első évfolyamai, akkor érdemes majd átfogóan elemezni az addig összegyűlt tapasztalatokat.
Fontos előrelépés, hogy immáron egyetemi szinten egységes, folyamatosan formálható oktatási, számonkérési és oktatásszervezési szabályrendszerünk alakult ki. Ezzel kapcsolatosan meg kell jegyezzem, hogy a modellváltás és a pandémia időszaka után több olyan, eredetileg átmenetinek szánt működési gyakorlat maradt fenn, amelyek kiiktatására is válasz volt a világosabb oktatási szabálykeretek lefektetése. Nagyobb hangsúly került a tanórák megtartásának körülményeire, valamint arra, hogy a kötelező tárgyakból – a számos egyéb számokérési lehetőség mellett – kontrollált körülmények között megírt tudásfelmérés is kell, hogy legyen. Az elsőhöz a jelenléti oktatás videórögzítési színvonalának a fejlesztése is kapcsolódott, míg a másodikhoz a vizsgaközpontok kiépítése. Ezek az innovációk mostanra már a BGE működésének hosszú távú természetes részeivé váltak. Most, hogy egy új felsőoktatási ágazatirányítás megrendeléseiért folyó verseny fog indulni, nagyon jó, hogy felmutathatjuk ezeket az alapvető minőségbiztosítási fejlesztéseinket.
Az oktatási szabályrendszer adja az oktatói munka kereteit is, erre épül az egyetemi szintű oktató-kutatói bérezési és teljesítményértékelési rendszer is. A most nyári korrekciókkal a BGE-nek az ország egyik legfejlettebb oktatói humánerőforrás rendszere van. Ennek koherenciája, adatalapúsága, teljesítményalapú szemléletmódja már önmagában hatalmas értéket jelent. A növekvő oktatói-kutatói teljesítményelvárásokhoz hazai szinten kifejezetten magas, ráadásul az elmúlt két évben is jelentősen emelkedő jövedelmek kapcsolódnak. Látni kell, hogy a jövőben is elkerülhetetlen lesz, hogy a magas jövedelmek a finanszírozó szemüvegén keresztüli magas teljesítményekkel is alátámasztottak legyenek.
Jelentős értéknek tekintem a jelenlegi vezetői kört is. Azzal, hogy az elmúlt évek változásai miatt kiemelt témákká váltak az oktatással, az oktatásszervezéssel vagy az oktatói-kutatói teljesítményértékeléssel kapcsolatos témák, a felsőoktatási ügyekben, illetve a BGE-s sajátosságokban nagy tudással rendelkező és a BGE egészének érdekeit szem előtt tartó rektorhelyettesi, dékáni, dékánhelyettesi és tanszékvezetői kör alakult ki. Mintegy ötven főről van szó, ami fontos humán értéket jelent. Bárhogy is formálódjon az új vezetési rendszer, rájuk távlatilag is szüksége lesz a BGE-nek.
Az egységes, közös üzenetekre, megjelenésre épülő kommunikáció is fontos előny, amiből az Egyetem minden része profitálhat. Az egységes BGE brand erősítése hosszú távú érdekünk, többek között a sok esetben már alaptalan és értelmetlen, ugyanakkor komoly károkat okozó negatív hangok ellen ellensúlyozásaként. Soha nem látott érdeklődő tömegeket mozdítottak meg nyílt napjaink, ez is kellett ahhoz, hogy növelni tudjuk az alap- és mesterszakosaink számát.
A nagy felsőoktatási kérdések közé sorolom, hogy miként alakul majd a nappali oktatás melletti hallgatói munkavégzés a jövőben, ezzel együtt mi lesz a kötelező szakmai gyakorlatokkal. Ezért is fontos, hogy a BGE évek óta komplex karriertámogatási rendszert épít, hallgatóink jövőjét ezen a módon is támogatva. A sikeres mentorprogramok mellett jelentős és innovatív fejlesztés a BGE Job&Future, amely a munkaadók és a hallgatók egymásra találásához kínál egyetemi platformot.
Mi a helyzet az oktatói kör alakulásával?
A BGE sikerén nagyságrendileg 700 munkatárs dolgozik, fele oktató-kutató-tanár, jelentős részük korábban három önálló főiskola egyikén dolgozott, így egyetlen hatékonyan működő „nagyegyetemmé” szervezésük jelentős feladat.
Szeretném leszögezni, hogy adataink alapján egyre jobb oktatói háttérrel futnak a tanóráink. Egyre magasabb a tudományos fokozattal rendelkező, magas akadémiai besorolású kollégák oktatási aránya, miközben a nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező mestertanári csapatra továbbra is jelentős szerep hárul. Kifejezetten javulni látszik a tanóráink hallgatói megítélése is.
Oktatóink-kutatóink teljesítményét nyomon követjük, átfogó képünk van oktatási óra és hallgatói létszám mennyiségeiről, struktúrájáról, hallgatói megítéléséről, valamint a publikációs és az egyéb oktatási-szervezési-vezetési teljesítményekről. Megjegyzem, hogy hazai szinten az oktatási kontrolling tevékenységünk abszolút élenjáró színvonalú.
A munkatársak elvégzett munkáját a vezetőik bevonásával is áttekintjük, értékeljük. Folyamatosan elemezzük az oktatói terhelések egyetemi, kari és tanszéki átlagainak alakulását, mindezeket kiegészítjük a következő évekre készített hallgatói létszámprognózisok figyelembevételével is. Ha valamelyik tanszéken új oktató felvételét látják szükségesnek – ami egyébként kifejezetten szerény esetszámú mostanában – egyetemi szintű folyamattámogatással zajlik az új kollégák felvétele.
Sok minden átalakult mostanában, az oktatási helyszínek változásaitól kezdve, az oktatók jelenléti óratartási követelményein keresztül, egészen a publikálási elvárások erősödéséig vagy a hallgatói visszajelzések súlyának növekedéséig. Ezek hatásai is formálták az oktatói állományt, minthogy az oktatói többletjövedelmi lehetőségek jelentős emelkedései, illetve – a vizsgaközpontok jelentős személyi és technikai hátterének köszönhetően – a korábbi oktatói munka számos időrabló részletének kiiktatása is. A BGE egy munkahely, amely számos tekintetben speciális elvárásokat és lehetőségeket kínál a jelenlegi és a leendő munkatársai felé. A BGE oktatói-kutatói felé transzparens, világos ajánlatokkal jelentkezik, amelyek sokaknak igen vonzóak, de persze nem mindenkinek azok.
Az oktatói csapat mára már stabilizálódott, egyre kevesebb a változás. Távlatilag is beállni látszanak a létszámok és a szakterületi összetétel is. Az elmúlt másfél év átalakulásai különösen nagy terhet róttak az oktatói közösségre, azon vagyunk, hogy e tekintetben is kiegyensúlyozottabb legyen a működés. Remélem, hogy sokaknak egyfajta személyes befektetésük megtérüléseként is jelentkeznek majd a következő évek.
Az oktatásszervezés minden egyetemen a kritikák kereszttüzében áll. Mennyire sikerült ezen a téren fejlődni?
Egy ilyen nagy egyetem oktatásszervezésének a „tragédiája”, hogy a néhány ezrelékes hibaráták is látható mennyiségű panaszos ügyet hoznak. A 2026-os tavaszi és őszi félévekben összesen közel 37.000 hallgató kezdte meg tanulmányait. A 8300 meghirdetett kurzus közül válogatva összesen mintegy 360.000 kurzusfelvétel történt. Ez idén már minden rendszerszintű probléma nélkül zajlott, több évre visszatekintve is a legkevesebb hallgatói visszajelzés és panasz beérkezése mellett. A 2025. őszi félévében valóban felléptek koordinációs zavarok, amelyeket csak nagy nehézségek árán tudtunk korrigálni. Az akkori rendszerproblémák mára viszont már eltűntek, köszönhetően a kapcsolódó egyetemi háttérfolyamatok – tárgyfelvétel, órarend, tanteremfoglalások, zárthelyi- és vizsganaptár kialakítás stb. – átalakításának, a jobb kommunikációnak, illetve a mögöttes jelentős méretű szervezeti átszervezésnek. A fájdalmas időszak tapasztalatai alapján sikerült végül az azt megelőzőhöz képest is jobb működést elérni.
2026-ban 8300 kurzusunk mintegy 110 tanteremben mindösszesen mintegy 100.000 órarendi helyre került beosztásra. Ezekkel kapcsolatosan idén már csak ezrelékes nagyságrendű egyedi problémás esetünk volt, ezek is főként az előző félévben. 2026-ban nem tudunk már olyan esetről, amikor a terem kapacitásánál többen jelentek volna meg egy előadáson.
Sok téves információ terjeng a szemináriumok méreteiről is. A friss adatok szerint a gyakorlatok átlagos kurzuslétszáma 37,4 fő. Tekintettel arra, hogy ezeken az átlagos tényleges személyes megjelenés mintegy 65%-os, a gyakorlatok átlagosan kevesebb mint 25 fős jelenléti létszámok mellett történnek.
Idén mintegy 450.000 zárthelyi és vizsga fut, futott le, manapság már országosan is élenjáró szervezettséggel. Itt is ezrelékes nagyságrendben fordul csak elő fennakadás, pl. áramszünet, számítógépes rendszerleállás vagy hibás kérdések miatt. Az összes zárthelyi napja már a félév elején meghirdetésre kerül, a vizsgáké pedig a vizsgaidőszak előtt hónapokkal. A zárthelyi dolgozatoknál az összes szakunk és évfolyamunk mintatanterv szerint haladó összes hallgatója esetén előzetes ütközésmentességi és heti terheléskiegyenlítési vizsgálat zajlik.
A számonkérési keretrendszer módosításai, a kapcsolódó adataink alapján, összességükben kifejezetten sikeresek, a teljesítési arányok és az érdemjegyek mind ezt támasztják alá. A hallgatók tömegesen élnek az újabban kínált lehetőségekkel: a vizsgával záruló tárgyak mintegy 70-80%-át zárták megajánlott jeggyel, ráadásul e jegyek 60%-a jeles vagy jó érdemjegy volt. Ez nyilván nehezen mérhető, de talán az átlagos hallgatói tudásszint tekintetében is sikerült előrelépni. Mindezt úgy, hogy a vizsgaközpontoknak köszönhetően az egyenlő, korrekt feltételek melletti tudásfelmérések tekintetében is vitán felül javulni tudtunk.
Még további időre van szükségünk a finomhangolásokhoz, a speciális szakmai tartalmú tárgyak kezeléséhez, a hibaarányok további csökkenéséhez és nem végső soron a jobb oktatói-hallgatói kommunikációhoz. Azonban a BGE számonkérési rendszerének a színvonala hazai viszonylatban ma már bőven a kiemelkedően jók és progresszívek közé sorolható.
Ki kell térnünk a létesítmények ügyére is. Mi a helyzet a kampuszprogrammal?
A pozitív irányú felsőoktatási változások közepette, sajnos, megtörhet a BGE kampuszprogramjának a lendülete.
Az alapprobléma itt az, hogy a BGE ingatlanállománya a tagolt lokációjával, felsőoktatásra való korlátozott építészeti alkalmasságával és műszaki adottságaival a további fejlődéséhez nem ad már megfelelő alapot. A megoldáskeresés már vagy öt éve tart. Tudni kell, hogy itt szinte teljes mértékben alapítványi hatáskörről volt szó. A korábbi szakértői anyagok egy integrált, korszerű egyetemi kampusz kialakítását irányozták elő, amely elhelyezkedésében, közlekedési kapcsolataiban és műszaki adottságaiban egyaránt minőségi előrelépést jelentett volna. A probléma az volt, hogy nem találtak a feltételrendszernek teljes egészében megfelelő ingatlant: mindegyik felmerülő megoldásnak akadtak gyenge pontjai.
Abban minden szakértő egyetértett, hogy a mátyásföldi kampuszt el kell hagyni, mert annak sem a lokációja, sem az egyéb adottságai nem megfelelőek. Ráadásul a kihasználtsága is csak töredéke volt a többi kampuszunknak.
Végül az alapítvány – a szenátus támogatása mellett – egy kétkampuszos kompromisszumos változat mellett döntött. Így került sor az Andrássy úti és a Váci úti ingatlanok megvásárlására. A speciális adottságú Andrássy úti ingatlan kiválasztása tekintetében a korábbi kuratórium határozott állaspontja az volt, hogy a BGE-nek legalább olyan reprezentatív kampuszelhelyezkedés „jár”, mint a Corvinusnak, a BME-nek, az ELTE-nek vagy a Pázmánynak. A cél innentől az volt, hogy a BGE hosszabb távon ezekbe költözzön át, a többi ingatlanját pedig – az esetleg hallgatói központként tovább funkcionáló zuglói ingatlant kivéve – fokozatosan értékesítse.
Mindehhez jelentős további állami forrásokban bíztak az akkori alapítványi döntéshozók, aminek a realitása a körülmények megváltozásával már megkérdőjeleződött. Az akkor választott megoldási irányok természetesen még alakíthatók. Az eddigi elemzések alapján kibontakoztatható lehetne például a Váci úti és a Markó utcai oktatási ingatlanokra való váltás iránya is, a kiegészítő funkciójú – adminisztráció, kollégium, könyvtár, sport stb. – zuglói ingatlan megtartása mellett. Ebben az átmeneti időszakban ugyanakkor kevéssé valószínű, hogy egy ilyen horderejű beruházási döntés meghozatalához szükséges feltételek fennálljanak.
Az ingatlanok tekintetében egyetlen rövidebb távú célunk van csak most: a Váci úti kampusz építészeti tervezési folyamatának elindítása. Ez annyiból nem tűnik most kockázatosnak, hogy ez a kampuszingatlan lényegében az összes lehetséges megoldási forgatókönyv közös eleme, azaz ennek egyetemi céljainkra való alkalmassága egyértelműnek tűnik, ráadásul átalakítási költségeit képesek lennénk saját forrásokból is fedezni.
Összességében, ami a BGE oktatói-hallgatói szemüvegen keresztüli működését illeti, milyen változásokra lehet számítani a következő években?
A következő évek egyetemi hétköznapjait tekintve kollégáink és hallgatóink várhatóan nem érzékelnek majd nagy változásokat: várhatóan nem változik a szakok kínálata, a tanterve, az oktatás és a számonkérések általános szabályai. Ez volt az eredeti elképzelés is: tavaly nagyon sok minden egyszerre változott meg, amely szakaszt konszolidáció követ, az új működési folyamatok beállásának, illetve a finomhangolásoknak az időszakát éljük most. Sajnos, attól tartok, hogy a 2029-es tanévkezdésig a létesítményeink is ugyanezek maradnak.
Ugyanakkor a folyamatok csendes javulását a hallgatóknak és az oktatóknak is érezniük kell, nemcsak idén, hanem még a következő években is. Azért két jelenleg jelentősebb fejlesztés alatt álló területet ki tudok emelni. A hallgatói oldalt tekintve a világosabb belső kommunikációval átszőtt új adminisztrációs, ügyintézési rendszer bevezetése hoz hamarosan jelentős fejlődést. Az oktatói oldalon pedig a több oktatói szempontot figyelembe venni képes órarendkészítés hatása lehet majd érezhető.
Talán ez az interjú is érzékelteti, hogy az egyetemi működés azért összetett dolog. Bizonyos fokig természetes, hogy több általános kritika fogalmazódik meg, mint konkrét módosítási javaslat, pláne, ha a megvalósítás erőfeszítéseit és felelősségét is vállalni kell ezekhez. A BGE esetén – és itt messze nem csak az elmúlt két évről beszélek – a változtatási víziók többsége kifejezetten jónak bizonyult, miközben persze az átalakítások során bőven voltak fennakadások is. Most éppen elkerülhetetlennek tartott szervezeti-működési módosítások zökkenőin vagyunk túl, ám a BGE végül ismét szintet lépve, megerősödve zárja az időszakot.
Oktatási portfóliónkat, erős piaci pozícióinkat, hatékony működésünket és az időben megkezdett felsőoktatási korszerűsítéseinket tekintve erős alapokkal vágunk bele a mostani felsőoktatási rendszer bizonytalanságokkal teli átmeneti időszakba.