Hogyan alakíthatják a hallgatók a saját egyetemüket? Mit taníthat egy szerepjáték a közös döntésekről? És mi köze a vállalkozói gondolkodásnak azokhoz, akik nem terveznek céget alapítani? A BGE négy munkatársa Koppenhágában, Toulouse-ban és Portóban keresett válaszokat olyan kérdésekre, amelyek a hazai egyetemi életben is fontosak. A DRU projekt keretében megvalósult kutatói mobilitások tapasztalatairól kérdeztük őket.
Milyen kérdések vezették a külföldi kutatómunkát?
A három helyszínen más-más oldalról közelítették meg, hogyan működhet egy nyitottabb, a közösség tagjainak aktív részvételére építő egyetem.
Géring Zsuzsanna tudományos főmunkatárs az Aarhusi Egyetem koppenhágai kampuszán azt vizsgálta, hogyan kapcsolódhatnak be a hallgatók és a helyi közösségek az egyetemi kutatásokba, fejlesztésekbe. Pál Ágnes egyetemi docens és Varga László kiemelt pályázati szakértő Toulouse-ban a befogadó egyetemi környezet gyakorlatait térképezte fel, mitől érezheti például egy másik országból érkező hallgató, hogy valóban helye van az intézményben? Oravecz Titanilla docens a Portói Egyetemen és az UPTEC szakmai közegében a vállalkozói gondolkodás, a hallgatói készségek és az egyetemi képzés kapcsolatával foglalkozott.
Melyik tapasztalatból lehetne itthon is tanulni?
Géring Zsuzsanna egy olyan dán kezdeményezést emelt ki, amelyben a hallgatók egy két és fél – három órás műhelymunka során dolgoztak ki ötleteket saját egyetemi életük javítására. A tervezéshez üzleti képzésekből is ismerős eszközöket használtak, majd az elképzelések egy részét meg is valósították. A rövid, a szemeszterbe könnyen beilleszthető forma a BGE-n is kipróbálható lehet, például fenntarthatósági fejlesztésekhez kapcsolódva.
Pál Ágnes egy olyan szerepjátékot említett, amelyen Toulouse-i tartózkodása során vett részt a fogadóintézmény oktatóival együtt. A feladat az egyetem karbonlábnyomának csökkentéséről szólt, és egy különösen érdekes dilemmát vetett fel: hogyan járulhatnak hozzá az oktatók saját tevékenységeik átgondolásával az Egyetem ezirányú vállalásaihoz? „Nem egyszerűen a fenntarthatóságról beszéltünk, hanem eltérő érdekeket kellett ütköztetni, érvelni, kompromisszumokat keresni és közösen döntést hozni” – idézte fel.
Varga László számára a nem francia anyanyelvű tanulók és családjaik támogatására alkalmazott iskolai módszerek is tanulságosak voltak. Ezek egy része megfelelő adaptációval a felsőoktatásban is segítheti a befogadást. Ahogy megfogalmazta: „a befogadó egyetem nem csupán elméleti koncepció, hanem a mindennapi intézményi működésben és az emberi kapcsolatokban megjelenő gyakorlat”.
Portóban Oravecz Titanilla azt látta közelről, hogyan kapcsolódik össze az egyetemi kutatás, az innováció és a vállalkozások világa. Tapasztalatai szerint a vállalkozói szemlélet fejlesztése a cégalapításon túl is hasznos: a problémamegoldás, a kezdeményezőkészség, az együttműködés, a kreativitás és a felelősségvállalás számos szakmai pályán meghatározó.
Miért fontos ehhez személyesen is találkozni?
Géring Zsuzsanna a kiutazás előtt maga is szkeptikus volt, vajon érdemes-e külföldre utazni olyan kutatómunkáért, amely részben online is elvégezhető? A közösen töltött idő azonban megváltoztatta a véleményét. Beszámolója szerint azóta a távoli együttműködés is gyorsabban, egymás gondolkodását jobban értve zajlik.
Oravecz Titanilla kéthónapos portói tartózkodása arra is időt adott, hogy egy beszélgetésben felmerült kérdésnek utánanézzen, majd néhány nappal később visszatérjen rá a kollégákkal.
„Az igazán érdekes ötletek nem feltétlenül egy előre betervezett meeting napirendi pontjaként születnek” – fogalmazott.
Hogyan folytatódik mindez a BGE-n?
A közös munka több területen már zajlik. A toulouse-i együttműködéshez kapcsolódva két közös tanulmány készül, amelyek közül az egyiket Pál Ágnes koordinálja. A koppenhágai szakmai beszélgetésekből új kutatási ötletek és részben BGE-s kollégákból álló kutatócsapat alakult.
Portóban Oravecz Titanilla egy korábbi, 1638 magyar egyetemi hallgató bevonásával készült vizsgálat nemzetközi folytatásának lehetőségéről is egyeztetett. Ez segíthetne megérteni, hogyan függnek össze a hallgatók készségei az eltérő egyetemi és kulturális környezetekkel.
Az oktatásban pedig új példák, kipróbálható módszerek és közvetlen projektélmények formájában jelenhetnek meg a tapasztalatok. Így a külföldön elkezdett beszélgetések eredményeivel idővel azok a BGE-s hallgatók is találkozhatnak, akik maguk nem vettek részt a kiutazásokon.
