Kolnhofer-Derecskei Anita elsőként kapott lehetőséget arra, hogy a „Az egyetemek demokratikus szerepe: Demokratikus értékek gyakorlása a tudományban, az oktatásban és a civil szerepvállalásban” című projekt keretében egy hónapot töltsön Melbourne-ben, Ausztráliában. Az út a DRU WP5 – Education in a Hospitable University alprojekt részeként az empirikus kutatás előkészítését szolgálta.
A szakmai program középpontjában a magyar és az ausztrál felsőoktatási rendszer összehasonlítása állt. A Deakin Egyetem szakértőivel folytatott egyeztetések során olyan kulcstémák kerültek fókuszba, mint az egyetemek működése és finanszírozása, a hallgatók és oktatók helyzete, valamint az intézmények gazdasági és társadalmi szerepe.
A melbourne-i találkozón Prof. Jill Blackmore és Assoc. Prof. Cai Wilkinson szakmai tapasztalata jelentős mértékben hozzájárult a közös gondolkodáshoz. A megbeszélések során külön figyelmet kaptak a nemzetközi felsőoktatási trendek, a politikai és gazdasági környezet hatásai, valamint a diploma értékének változása is.
A kutatási munka részeként párhuzamosan zajlik a releváns szakirodalom feldolgozása is, amelyet Prof. Marie-Agnès Détourbe irányít. Az ausztrál tapasztalatok nemcsak a kutatás nemzetközi dimenzióját erősítik, hanem hozzájárulnak a hazai felsőoktatási folyamatok mélyebb megértéséhez is.
A szakmai program mellett a kiutazás gyakorlati tapasztalatokat is hozott: az ausztrál adminisztráció, a hosszú utazás és a helyi élet sajátosságai mind olyan tényezők, amelyek a jövőbeli mobilitási programok tervezését is segítik. Melbourne multikulturális környezete és nyitott szemlélete különösen inspiráló közeget biztosított a kutatási munkához.
Az együttműködés jól mutatja, hogy a BGE aktívan jelen van a nemzetközi tudományos térben, és elkötelezett a felsőoktatás jövőjét formáló kutatásokban való részvétel mellett.
Ennek apropóján izgalmas interjút készítettünk Kolnhofer-Derecskei Anitával, aki személyes tapasztalatairól és az út szakmai tanulságairól is beszámolt:
Mi volt számodra a legnagyobb szakmai tanulság az ausztrál út során?
A felsőoktatás működése, rendszere és felépítése nagyban hasonlít a hazai rendszerhez, a kollégák itt is hasonló feladatokkal és kihívásokkal szembesülnek, mint otthon, és a diákok is ugyanúgy fiatal(os) egyetemi hallgatók. Talán a legnagyobb különbség abból adódik, hogy Ausztrália egyik vonzereje a felsőoktatása, így nagy számban vannak jelen nemzetközi hallgatók, a sokszínű kulturális kavalkád jobban tetten érhető itt. Emiatt a befogadó, rugalmas hozzáállás és a nyílt kommunikáció elengedhetetlen. A kutatásban megjelölt értékek vizsgálatának kiváló terepe ez, hiszen az ausztrál felsőoktatásban az oktatói és kutatói munka tudatosan kapcsolódik az etikai kérdésekhez és a jólléthez. A Deakin Egyetemen azt tapasztaltam, hogy ezek nem elvont elvek, hanem a mindennapi egyetemi működés részei, amelyek ténylegesen formálják az intézményi kultúrát és az akadémiai munkavégzést.
Miben látod a legnagyobb különbséget a magyar és az ausztrál felsőoktatás között?
Véleményem szerint a legnagyobb különbség a nemzetközi beágyazottságban és az intézményi működés szemléletében jelenik meg. Az ausztrál felsőoktatás erősen nemzetközi orientációjú, tudatosan épít külföldi hallgatókra és partnerségekre. A magyar felsőoktatás ezzel szemben inkább történeti hagyományok, valamint politikai és finanszírozási keretek mentén működik, ami az intézményi autonómiát és a mindennapi működést is befolyásolja.
Volt olyan megközelítés vagy gyakorlat, amit itthon is érdemes lenne alkalmazni?
Igen, különösen az akadémiai munka tudatos kezelése és az oktatók, kutatók jóllétének intézményi szintű támogatása volt számomra tanulságos. Emellett az is figyelemre méltó, hogy az egyetemek aktív társadalmi és gazdasági szereplőként tekintenek magukra, és ezt a gyakorlatban is következetesen képviselik. A hallgatói sokszínűség, az oktatói diverzitás mind-mind nyitottabb szemléletet követel, és arra ösztönöz, hogy rugalmasan kezeljük a legtöbb helyzetet. Ezek követendők példák lehetnek a hazai egyetemeknek is.
Milyen volt a közös munka a Deakin Egyetem kutatóival?
A közös munka konstruktív és támogató légkörben zajlott. A szakmai egyeztetések valódi párbeszédre épültek, ahol lehetőség volt a felsőoktatás működéséről, kihívásairól és jó gyakorlatairól érdemben gondolkodni és tapasztalatokat cserélni. Mindemellett a szakmai párbeszéden túl a személyes tapasztalatok megosztása és az egyéni élethelyzetek megismerése is rámutatott arra, hogy az akadémiai munka egy nagy közös tér, ahol a világ bármely pontján hasonló feladatok várnak ránk. Az intézményi háttér és támogatás azonban rendkívül fontos hatással van arra, hogy sikeresen tudjunk dolgozni és érvényesülni ebben a térben.
Miben segítették a helyi szakértők a kutatás előrehaladását?
Prof. Jill Blackmore és Assoc. Prof. Cai Wilkinson szakmai tapasztalata meghatározó volt a kutatás előkészítése során. Jill Blackmore kutatásai fontos elméleti hátteret adtak a WP5 munkájához, különösen az akadémiai etika és a jóllét témájában. Cai élt Magyarországon, az ő összehasonlító nézőpontja – a magyar és közép-kelet-európai felsőoktatási tapasztalatok ismeretével – segítette a közös elemzési keret kialakítását. Míg Jill több évtizedes szakmai ismerettel rendelkezik, és elismert ausztrál felsőoktatási kutatóként segített megérteni az ausztrál rendszer működését.
Milyen volt egy hónapot a világ másik felén dolgozni és élni?
Egyszerre volt intenzív és inspiráló tapasztalat. Az eltérő akadémiai kultúra és a multikulturális környezet új nézőpontot adott a saját szakmai működésemre és gondolkodásomra is. Ausztrália valóban a világ másik fele, hiszen mind az évszakok, mind pedig a napszakok ellentétesek az otthon megszokottakkal, így az otthoni hatalmas hó és mínusz 10 fokból itt, a nyári szünet közepén, a 42 fokba érkeztem. A legnagyobb kihívást az ellentétes közlekedés okozta, nehéz volt megszokni, hogy a másik oldalról érkeznek a járművek. Mivel azonban már éltünk itt, a város, a nyelv (az ausztrál angol egyedi) és a kultúra már ismerős volt számomra.
Mi volt a legnagyobb kihívás a kiutazás és a kint tartózkodás során?
A legnagyobb kihívást a szervezés jelentette, különösen a vízumügyintézés, az adminisztráció és a lakhatás megszervezése. A Melbourne-i léptékben mért távolságok és az utazással töltött idő nagyon eltér az otthon megszokottól. A megérkezésnél valóban nagyon szigorú szabályok fogadnak – ha valaki szokta nézni a Border Security sorozatokat, nos, azok valósak –, így rendkívül fontos, hogy minden szükséges dokumentum megfelelően elő legyen készítve, és ügyelni kell arra is, hogy mit hozhatunk be. Mivel a világ másik feléről van szó, az ausztrál referencia elengedhetetlen. Szerencsére az ausztrál kollégák nagyon kedvesek és segítőkészek, de a számos adminisztráció előkészítése roppant időigényes és olykor idegőrlő folyamat. Emellett az időeltolódáshoz és az eltérő évszakhoz való alkalmazkodás is igényelt némi türelmet az első időszakban. Melbourne több szempontból is különleges: nagyon sok nép, nyelv, íz és illat keveredik benne, a természeti csodák és az egyedi növény- és állatvilág (itt még a hattyú is fekete), valamint a változékony időjárás elsőre sok(koló) lehet, és ha az ember az otthoniakkal szeretne beszélni, arra is fel kell készülni, hogy ők akkor kelnek, amikor itt aludni térnek az emberek. Ahogyan korábban írtam, mi már éltünk itt, így én már tudtam, hogy Melbourne másként nagyváros, mint a többi európai vagy amerikai nagyváros; fontos, hogy az ember nyitott, elfogadó és sokszor türelmes vagy éppen kitartó legyen, és akkor egy életre szóló élményben lehet része.
Mi az az élmény, amit biztosan magaddal hozol ebből az időszakból?
Az ausztrál akadémiai közeg nyitottsága, valamint az, ahogyan az etikai kérdésekről, az akadémiai munka jövőjéről, és a pozitívumok mellett a kihívásokról és problémákról is nyíltan beszélnek. Ez a szemlélet hosszabb távon is hatással lesz a saját oktatói és kutatói gyakorlatomra. Az elfogadás és a nyitottság ugyancsak elkísér a jövőben, ugyanakkor azt is megfigyeltem, hogy a nevelés és oktatás során a megfelelő keretrendszer felállítása (mind a támogatások, mind az elvárások oldaláról) elengedhetetlen.
A sok-sok élmény mellett, az ember megtanulja, hogy tisztelni kell a természetet, mert ugyan se poloska (köszönhetően a szigorú vámszabályoknak) se kullancs nincsen, de a legtöbb mérgező állat itt él. No meg a kávé, ami nem csupán egy reggeli ital, hanem már-már kötelező védjegye a Melbourne-ieknek, és az itteni „hot dog” a sushi tekercs, amit mustár helyett szójaszósszal öntenek nyakon és harapnak útközben. Igen, a kenguruhúsból is készülhet steak, a mangóból és az avokádóból pedig rengeteg fajta létezik. Az én nagy kedvencem a mentolos csokoládé, ami itt mindenféle formában jelen van (reggeli ital, péksütemény, fagylalt formájában is), és a kókuszkockát (lamington szelet) nemzeti édességként kezelik, ami akár chipsként is megkóstolható. Ugyanakkor a „Hungarian salami” a közelébe sem ér az igazi magyar téliszaláminak. Ami ugyancsak különleges, hogy Melbourne-ben az angol „de facto” hivatalos nyelv (Victoriában több mint 300 nyelvet tartanak számon), így a teljes világ és már-már bábeli nyelvzavar vesz körül a villamoson, ami miatt könnyen megesik, hogy valaki magyarul szólít meg.
Mit tanácsolnál azoknak, akik hasonló kutatói útra készülnek?
A legfontosabb a korai és tudatos tervezés. Érdemes időben elkezdeni a vízumügyintézést és az adminisztratív folyamatokat, valamint már a kiutazás előtt tisztázni a szakmai célokat. A tervezés része az anyagiak megtervezése és a folyamatos szakmai kommunikáció mind az anya-, mind pedig a fogadóintézménnyel, és javasolt az egészségügyi és utasbiztosítás megkötése is. Sajnos jelenleg arra is figyelni kell, hogy a Közel-Kelet két nagy nemzetközi reptere és légitársasága, amelyek a legforgalmasabb és legkönnyebben megközelíthető átszállási pontok voltak Budapest és Melbourne között, jelenleg, nem vagy csak korlátozva indítanak járatokat.
Mire érdemes leginkább figyelni a szervezés során?
Különösen fontos a lakhatás előzetes megszervezése, a közlekedési lehetőségek átgondolása, valamint az időeltolódással és az akadémiai naptár eltéréseivel való tervezés. Sok segítséget jelenthet a fogadó intézmény munkatársainak tapasztalata és helyismerete. A BGE-ről rengeteg segítséget kaptam, és a DRU csapat is sok mindenben támogatott, de arra is érdemes felkészülni, hogy a kutatói munka mellett a megfelelő adminisztrációs és dokumentációs folyamatokat és feladatokat is el kell látni.
Végezetül szeretnék köszönetet mondani a kollégáknak, akik segítettek abban, hogy ez a szakmai út megvalósuljon: a kiutazás a küldő intézmény (BGE) részéről Géring Zsuzsanna, kutatás vezető koordinálásában valósult meg, az adminisztratív támogatást Varga László biztosította. A fogadó intézményben Prof. Jill Blackmore és Assoc. Prof. Cai Wilkinson nyújtottak nélkülözhetetlen szakmai iránymutatást és támogatást, biztosítva az együttműködés sikerét. A WP5 projekt Prof. Marie Agnès Détourbe (az ECIU University alelnöke, INSA Group) projektvezetésével zajlik.
Az NKFI Alapból megvalósuló projekt
Projek száma: 2025-3.1.2-KÖA-2025-00015
Projekt címe: DRU – Az egyetemek demokratikus szerepe: Demokratikus értékek gyakorlása a tudományban, az oktatásban, a civil szerepvállalásban