Mióta dolgozol a felsőoktatásban, az egyetemen?
Az egyetem befejezése óta, mondhatjuk úgy is, hogy ősidők óta megszakítás nélkül a felsőoktatásban dolgozom. A kezdetek 1992-re nyúlnak vissza, amikor is az egyik kedvenc professzorom, Fercsik tanár úr hívott, hogy csatlakozzak a csapatához, tanítsak az általa vezetett tanszéken, akkor még a Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Karán, (most Dunaújvárosi Egyetem). Nekem ő az egyik példaképem, mentorom volt, így szívesen vállaltam a felkérést. Onnantól kezdődően a munkám a számítástechnika, informatika tanítás lett, amit imádok. Itt dolgoztam egészen 2014 végéig, 2015-től pedig a BGE Gazdaságinformatika Tanszékének adjunktusa vagyok. Bár már belépésem előtt is tanítottam itt megbízással, elsősorban programozás előadásokat tartottam. Az előző munkahelyemen történt változások, az itteni légkör, profizmus, a kollégák kedvessége, ahogy fogadtak, olyan erős késztetéssel bírtak, hogy munkahelyet váltottam. Az évek során azért volt egy kis kitérő is, egy szoftverfejlesztő cégnél dolgoztam másodállásban majdnem 8 évig, ami nagyon jó gyakorlati tapasztalatszerzési lehetőség volt.
Milyen tárgyakat, milyen hallgatói létszámmal oktatsz?
A programozás alapjai 1 és 2 tárgyak oktatója és tárgyfelelőse vagyok. Ez egy alapozó tárgy, minden gazdaságinformatikus szakos alapképzésben és FOSZK képzésben résztvevő nappalis és levelezős hallgató tanulja, így a létszámok magasak. Egy évfolyamon általában összességében 240 – 260 nappalis és 50 – 60 levelezős hallgató van. A levelezősöket csak én oktatom, a nappali tagozaton az előadásokat tartom, illetőleg 6 – 7 csoportnak átlagosan csoportonként 20 fővel tartok gyakorlatokat. Elég nagy a létszám, igyekszem minden hallgató nevét megjegyezni, de ez eddig még nem sikerült egy évfolyamnál sem . De nem adom fel.
Hogyan telt az online féléved a BGE-n? Mi hiányzott a legjobban?
Először nagyon furcsa volt online módon oktatni. Én szeretem a közvetlen kapcsolatot a hallgatókkal, szeretek beszélgetni kicsit velük, látni, ahogy küzdenek egy egy feladat megoldásával. Szeretem őket kérdezni, feltenni egy elgondolkodtató, a problémára rámutató kérdést, és látni a gondolkodó arcokat. Bár a hallgatók ezt egyáltalán nem szeretik . Mármint, ha piszkálom őket a kérdéseimmel. Mindenesetre a közvetlen visszajelzés a gyakorlatokon, néha az előadásokon, nagyon érdekessé, élvezetessé teszik a tanítást és úgy gondolom a tanulást is. Így online nehezebb. Nincs meg a személyessége, közvetlensége. Nem látom az arcokat, a reakciókat. Egy mondatban összefoglalva, jól érzem magam ebben az online környezetben is, de azért sokkal jobb lenne már a tanteremben a hallgatókkal és a kollégákkal élőben találkozni.
Mely eszközök bizonyultak hasznosnak az online oktatásodban? Hogyan fogadták a hallgatók az újításokat?
Nekem szerencsém volt a félév során, mert a BGE Oktatásmódszertani Központ által kiírt pályázat keretében kidolgozhattam a programozás alapjai 1 tárgyhoz kapcsolódó e-learning anyagokat. Ez már egy régóta tervezett álmom volt és a támogatás meghozta a cselekvést is. Ezeket az anyagokat nagyon jól tudtam használni az oktatás során. Az elkészült anyag használatával gyökeresen át is alakítottam a tanítási módszertant. Vallom, hogy programozást tanulni csak programozva lehet. Ezért azt a gyakorlatot, hogy én elkészítem a programot, kivetítem, a hallgatók pedig bemásolják és mindketten örülünk, hogy elindul a program, már nem csinálom. Én ezt a módszert gépírás órának nevezem, nagyon csekély az eredményessége. Az elkészült anyagok többsége videó, amit nagyon sok munkával, nagyon átgondoltan fejlesztettem ki. Ezeket az anyagokat mindenki annyiszor tekinti meg, ahányszor akarja, olyan ütemben halad, ami neki a legmegfelelőbb és az órákon konzultálunk. Ha valamelyik rész nem volt érthető, ha valamelyik feladat nem ment, akkor azt megbeszéljük. Megnézem a megoldásokat, megbeszéljük a hibákat. Sokkal hatékonyabbnak látom ezt a módszert, mint az előzőt.
Miket tapasztaltál az anyagok használata során? Hogy fogadták a hallgatók?
Én úgy érzékelem, hogy sokkal nagyobb a hallgatók sikerélménye. Legalábbis a visszajelzésekből ez tűnik ki. Számos levelet kaptam hallgatóktól, amiben kifejezik, hogy milyen nagy segítség az anyag a tanulásukban. Az Oktatásmódszertani Központ is végzett ilyen jellegű felmérést és az is ezt igazolta vissza. És én ennek nagyon nagyon örülök. Úgy gondolom, hogy több ilyen anyag kellene.
Miben szeretnél még fejlődni?
Hú, hát ez jó kérdés. Először is, szeretnék jobban megtanulni szájharmonikázni. Kedvenc hangszerem, már régóta játszom rajta, de gondolom, nem erre irányult a kérdés. Az informatika folyamatosan exponenciális dinamikával fejlődik. Aki nem tart lépést, egy idő után annyira elavult lesz a tudása, ami már nem használható, hasznosítható. Mondok egy példát. Amikor elkezdtem oktatni a programozást, volt BASIC, meg Pascal nyelv, alap utasításokkal, konzolos felülettel. Átláttuk a programokat, mindenbe bele tudtunk nyúlni. Most pedig a fejlesztőeszközök, a technológiák garmada áll rendelkezésre. Fejleszthetünk grafikus alkalmazásokat, mobil „applikációkat” (milyen szép szó ), weben futó programokat, mesterséges intelligencia alapú dolgokat, adatot bányászhatunk….. Felsorolni is nehéz. Elképesztő a fejlődés üteme. Ma már nem lehet mindenben jónak lenni. Azt mondják, hogy egy jó informatikusnak T tudása van. A T teteje, a vízszintes elem, azt fejezi ki, hogy egy informatikusnak sok technológiát ismernie kell. Mi, mire való, de nem kell mélyen belemennie, nem is lehet. Viszont a T szára azt jelenti, hogy egy valamiben nagyon jónak kell lennie. Én a programozás technológiát választottam, ezt szeretem, a tudásomat ilyen irányban fejlesztem. Ezt Java alapokon teszem. Ismerek más nyelveket is, de nem ilyen mélyen. Hogy miért Java, arra nehéz válaszolni, ez ragadott meg. A fundamentumok természetesen minden nyelvben ugyanazok. Szeretem a programozást, kihívás, játék a számomra. Ebben akarok jó lenni és még jobb ennek a tanításában. Na, meg persze a szájharmonikázásban.
Mi az, amit az online oktatásból tanultál és beépítesz a későbbiekben is oktatási gyakorlatodba?
A legfontosabb, amit Fercsik tanár úr rám hagyott az az, hogy nem az a művészet, ha én jól érzem magam az órámon és úgy érzem, hogy milyen jól elmagyaráztam valamit. Az a művészet, amikor a hallgatót meg tudom úgy dolgoztatni, hogy közben tanuljon és ő is jól érezze magát. Az online oktatás során szerintem ez még inkább így van. Erre törekeszem, ezt igyekezem minél jobban csinálni, és nagyon szeretném, ha a hallgatók is partnerek lennének ebben.
Mit kívánnál, ha lehetne egy kívánságod?
Most éppen azt, hogy tűnjön el a Covid, és végre hadd élhessük az életünket.