2025. február 1. napjával a köztársasági elnök Egedy Tamást, a BGE Turizmus Tanszékének oktatóját egyetemi tanárrá nevezte ki. E kapcsán kértük fel Tamást egy interjúra, melyben kértük őt, hogy ossza meg velünk pályafutása során szerzett élményeit, tapasztalatait.
Mit jelent számodra a professzori cím?
Világéletemben középiskolai tanár szerettem volna lenni és pályafutásom elején úgy gondoltam, hogy egy gimnáziumban fogok megöregedni. A középiskolai tervekből mindössze fél év lett, azután visszatértem tanítani az Eötvös Loránd Tudományegyetemre a kilencvenes évek közepén és elindult egyetemi karrierem. 2003 óta vagyok a Budapesti Gazdasági Egyetem oktatója különböző pozíciókban, s egy hosszú és sikeres kutatói életmű után itt értem fel az oktatói pályafutás csúcsára. Sokan úgy gondolják, hogy a professzori cím egyéni siker, viszont én inkább egy kutatói és oktatói kör hosszú távú eredményének tartom egy professzor „kinevelését”. Az ember élete során számtalan oktató és kutató kollégával dolgozik együtt, akik nélkül lehetetlen egy professzori cím elérése. Köszönet érte mindazoknak, akikkel együtt dolgoztam és dolgozok.
Ha egy momentumot kellene kiemelni a pályafutásodból, amelyre nagyon büszke vagy, mi lenne az?
Az ELTE-s évek után 1998 és 2022 között az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének (ma HUN-REN CSFK Földrajztudományi Intézetének) kutatója voltam, tulajdonképpen a kutatói szférából érkeztem az egyetemre. Kiváló szakemberekkel és kutatókkal dolgoztam együtt, szakmai kapcsolataink ma is élnek. Társadalomföldrajzzal foglalkozom, városkutató geográfus vagyok, mindmáig a városi kérdések foglalkoztatnak igazán. Korábban lakótelepek fejlődésével és társadalmi kérdéseivel, a városregeneráció folyamatával, az elmúlt másfél évtizedben pedig a kreatív gazdaság hazai és Budapesti helyzetével foglalkoztam. Ezeken a területeken értem el nemzetközi szinten is jegyzett eredményeket. Kutatói pályafutásomnak legemlékezetesebb eredménye az MTA doktori cím megszerzése volt 2022-ben. Oktatói szempontból pedig nagyon jó döntésnek tartom, hogy a BGE csapatához csatlakoztam, ahol ugyancsak kiváló kollégákat ismertem meg. Az egyetemi élet pedig – immáron főállású munkatársként – új impulzusokat adott.
Mi motivál a munkád során?
2003-ban a német nyelvű képzésbe kapcsolódtam be és külsős óraadóként évekig németül tanítottam, majd megjelentek portfóliómban a magyar nyelvű, földrajzhoz kapcsolódó tárgyak. Az elmúlt években az angol nyelvű képzésben bontogatom szárnyaimat, ezen a téren még van hova fejlődnöm. Nagy szó lenne, ha elmondhatnám, hogy három nyelven tanítottam, illetve tanítok az egyetemen. Az oktatás terén az motivál, hogy a diákság, a hallgatóság számára megpróbáljam átadni a földrajzos-geográfus megközelítést, vagyis a természeti, társadalmi és gazdasági környezet integrált, átfogó szemléletét. Ne felejtsük el, hogy a gazdasági folyamatok mögött mindig ott van a társadalom, a társadalom és természet pedig elválaszthatatlanok egymástól, még ha ez napjainkban nem is mindig nyilvánvaló.
Mik a jövőbeli terveid?
Pályafutásom alatt 6 nemzetközi és 8 hazai projekt menedzsere, illetve témavezetője voltam, ezek még nem az egyetemhez kapcsolódtak. Szeretnék egy nagyobb léptékű nemzetközi, vagy hazai projektet hozni az egyetemre a kutatási vonal fejlesztése érdekében. Exekutív szerkesztője vagyok a Hungarian Geographical Bulletin D1-es impakt faktoros folyóiratnak, remélem szerkesztési tapasztalataimat sikerül majd az egyetemen is kamatoztani. A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének nem akadémikus képviselője és X. osztályának megválasztott tagja vagyok, törekedem arra, hogy az MTA és a BGE közötti tudományos kapcsolatokat fejlesszem. Remélem, hogy hosszabb távon megtalál majd az egyetemi élet menedzseléséhez kapcsolódó feladat is.
Ha jut időd egy kis pihenésre, mivel töltődsz fel, hogyan tudsz kikapcsolódni?
Talán nem meglepő, hogy geográfusként szeretek utazni és túrázni, ha tehetem, kimozdulok valamerre. Nem vetem meg az egzotikus utazásokat, de a hazai tájakat járva is nagyon jól érzem magam. Kevesen tudják rólam, hogy több évtizedet töltöttem el futball játékvezetőként, sajnos abból már kiöregedtem, de tapasztalataim átadásával segítem a fiatal játékvezetők fejlődését. Hiába, ezt a tanár köntöst nem tudom levetkőzni.