Mit jelent számodra a habilitáció?
A habilitációs cím önmagában egy mérföldkő elérését jelenti.
Egy olyan határpont, ahonnan leginkább visszatekint az ember, egyrészt arra a négy évre, ami a fokozatszerzés óta eltelt. Másrészt arra azt szintén négyéves a doktori képzésben eltöltött időszakra, amely kiemelkedő jelentőséggel bír az életpályája során.
Filozófusként egyáltalán nem magától értetődő ugyanis, hogy elérhetővé válik a habilitációs eljárás véghezvitele, többek között azért sem mert a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem Vállalkozás- és Gazdálkodástudományi Doktori Iskolája nem egy bölcseleti fókuszú tudományos centrum.
Ámbár egy kifejezetten befogadó tudományos közösség, aminek következtében nemcsak a BGE tudományos értelemben vett zászlóshajója, hanem a jaspersi egyetemi szellem egyik forrásvidéke is. Éppen ezért itt sikeresen habilitálni nemcsak óriási szakmai kihívás volt, legalább ekkora megtiszteltetés is számomra.
Ha egy momentumot kellene kiemelni a pályafutásodból, amelyre nagyon büszke vagy, mi lenne az?
Elnézését kérem a szerkesztőknek, de rendhagyó módon a következő történések jutnak eszembe, amelyek egymástól nem szétválaszthatóak:
Az a nap amikor először találkoztam Michalkó Gábor professzor úrral 2011-ben az akkori MTA-CSFK irodájában és egy akkor teljesen irracionálisnak tűnő döntést hoztam, elképzelhetetlenül kevés összegért, részmunkaidőben, elszegődtem mellé kutatási asszisztensnek.
A 2017-nyarán lezajlott sikeres felvételi a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskolájába. Ekkor ismertem meg azokat a meghatározó szellemi példaképeket, Akik máig segítik a munkámat. Így például Karácsony András professzor úr, aki előbb a témavezetőm, majd és az évek során jó barátom is lett.
Majd a doktori értekezés 2021-ben megvalósult nyilvános védése a következő „állomás”, amely rendhagyó és sikeres is volt. Ennek okai és feltételei a választott filozófiai témában, illetőleg a rám jellemző gyakorlati bölcseleti megközelítésben, valamint a veleszületett fogyatékosságaimból adódó diszkurzív fókuszú direkt kommunikációban keresendők.
Végül de nem utolsó sorban pedig a habilitációs védés, ami kiemelkedő jelentőségű, hiszen az említett stílusjegyek, illetőleg a rám jellemző – például nem lineáris felépítésű – tudományos és filozófiai vizsgálati módok és gyakorlatok alkalmazásának helyénvalóságáról megtudtam „győzni”, úgy a habilitációs bizottságot, mint a Doktori Iskola tanácsának tagjait, akik megtiszteltek a jelenlétükkel.
Mi motivál a munkád során?
Az, hogy az általam választott – alapvetően ürességtermészetű és hermeneutikai jellegű – vizsgálódási módok jelentősen eltérnek a főáramú tudományos megközelítések és gyakorlatoktól. Mégis kifejezetten hasznosak a tudományos jellegű és filozófiai természetű világmegismerési módjaink továbbfejlesztésére is.
Mik a jövőbeli terveid?
Az utazástudomány, az akadálymentesség-természetű létezés és tudomány-művelés, továbbá az egzisztenciális fogyatékosság egymást részben átfedő, magyarázó és kiegészítő paradigmának elmélyítésén igyekszem dolgozni – a folyamatban résztvevő – mentoraimmal és munkatársaimmal.
Emellett fejlesztem azt a speciális autodidakta módon kidolgozott és alkalmazott angol nyelv elsajátítási módszert, amely – bízom benne – a diszlexiával és a diszgráfiával együtt élni kénytelen társaimnak is mintául tud majd szolgálni.
Ez a későbbiekben elérendő kutatóprofesszori cím megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges kompetenciák meglétének egyik „dimenziója” is.
Ha jut időd egy kis pihenésre, mivel töltődsz fel, hogyan tudsz kikapcsolódni?
Ez egy rendkívül érdekfeszítő kérdés, ha a „kérdezett” alapvetően szellemi beállítottságú, mondhatjuk úgy, hogy egy kíváncsiság természetű lény.
A pihenés tevékenységét „lefedő” hétköznapi fogalom jelentésétől eltérő módon számomra a kikapcsolódást a szabad gondolkodás és élményszerzés jelenti.
Olvasok párhuzamosan 5-7 könyvet, illetve a párommal és a lányával szeretünk kirándulni és világot látni.
Tehát elmondhatom folyamatosan utazom vagy szellemileg, vagy fizikailag, de a legtöbbször is-is.
Vagyis esetemben a munkavégzéstől ez alig különbözik.
Így például egy tudományos cikk összeállításának a filozófiai „módszereitől” látszólag el sem térek. Holott ebben az esetben egy fókuszált(abb) hermeneutikai vizsgálódás zajlik.
Vagyis ahogy azt Konfucius bölcsen megfogalmazta: „Válassz olyan munkát, amit szeretsz csinálni, és soha életedben nem kell dolgoznod!” Amennyire a jelen körülmények ezt megengedik erre törekszem, nem utolsó sorban pedig a hallgatóimat is erre igyekszem ösztönözni.
Köszönjük szépen az interjút! Szívből gratulálunk a habilitációs védéshez, további sok sikert kívánunk!