Mióta dolgozol a felsőoktatásban/az egyetemen?
Egész pontosan tizenkét éve dolgozom felsőoktatásban, ebből a BGE-n kis híján négy éve. Ez a tizenkettő viszont nem volt ám egy tucat – először öt évig úgynevezett teaching assistant (TA) voltam a doktori iskolában. Az amerikai egyetemek szervesen integrálják a mester- és doktori hallgatókat az alapképzésen folyó tanításba. Ez azt jelenti, hogy saját tanulmányaik folytatása mellett félállásban szakmai tárgyak gyakorlatait vezetik, vagy a nagylétszámú előadásokban segédkeznek az oktatónak, ami rendkívül hasznos, mert a kutatások azt mutatják, hogy egyrészt így egy tapasztalt oktató mellett felkészülnek az akadémiai létre és megtanulnak tanítani, ráadásul elmélyítik a tudásukat, hiszen tanítva tanul legjobban az ember. Másrészt az figyelhető meg, hogy az alapszakos hallgatók hatékonyabban tanulják meg az anyagot, ha a tanulási folyamatban jelen van egy TA, mert könnyebben beszélik egymás nyelvét, és jobban is mernek kérdezni egy másik hallgatótól.
Utána oktatásfejlesztő lettem egy másik amerikai egyetemen, ahol foglalkoztam mester- és doktori hallgatók fejlesztésével – egy több tárgyas modulon keresztül felkészítettük őket arra, hogy az akadémiai pályájukat a kiváló kutatási készségek mellett úgy kezdjék meg, hogy a tanításban is rutinosak: ismerik és tudatosan használják a kurzustervezés, az oktatásmódszertan fortélyait, rugalmasan és hatékonyan alkalmazzák az oktatástechnológiát és nem csak tanítják, de motiválják, inspirálják is a hallgatóikat. A másik feladatom az volt, hogy az egyetemi oktatókat megtanítsam az oktatáskutatás alapjaira; elvárás volt ugyanis, hogy az oktatók folyamatosan fejlesszék a kurzusaikat olyan irányokba, hogy a hallgatók minél hatékonyabban, minél teljesebb körű tudásra tegyenek szert, ehhez pedig jó kutatási kérdésekre alapozott megbízható adatok kellenek – ez a scholarship of teaching and learning (SoTL), ami tulajdonképpen felsőoktatási akciókutatás.
A BGE-re az anno Oktatásmódszertani Központ, most Oktatásfejlesztési Iroda vezetőjeként kerültem, ahol ismét új feladatok vártak.
Melyek a legfontosabb területek, ahol az OFI jelen van az egyetemi életben?
Mivel az egyetem legfontosabb tevékenysége az oktatás, az OFI így vagy úgy rengeteg egyetemi folyamathoz, szervezethez kapcsolódik. Mikroszinten a klasszikus feladataink közé tartozik az oktatóink módszertani képzése, a tananyagfejlesztés támogatása és az oktatástámogató keretrendszerekkel kapcsolatos módszertani segítségnyújtás. Ugrásszerűen megnőtt az oktatástechnológiai támogatás iránti kereslet, ahogy részben a pandémia kényszere, részben a felsőoktatás digitalizációja megkívánja az új eszközök használatát a tanításban.
A felsőoktatás épp egy paradigmaváltás közepén jár; globálisan és hazai szinten is elindultunk az oktatóközpontú oktatás felől a hallgatóközpontú oktatás felé, amiben a központi rendszerező elem az, hogy hogyan tanulnak legjobban a hallgatók és hogy a tanítás folyamata partneri viszonyt feltételez a hallgatóinkkal. Ehhez a kultúraváltáshoz szükséges a tudásmegosztás és a társtanulás is az oktató kollégák között – éppen ezért foglalkozunk (mezoszinten) oktatói közösségfejlesztéssel is. De szükséges az oktató-hallgató viszony reformja is; így kerülnek a palettánkra ezzel kapcsolatos kezdeményezések is.
A makroszintű egyetemi folyamatokba az egyetemi stratégiai projektek keretein belül szakértőként kapcsolódunk be. Olyan szép és fontos feladatok megoldásában veszünk részt, mint a lemorzsolódás csökkentése, a tanterv modernizálása, vagy az Európai Egyetemek Hálózatához való csatlakozáson keresztül a nemzetköziesedés elősegítése.
Mik a legfontosabb OFI-s céljaitok?
A legfontosabb célunkat összefoglalja a mottónk: „A tanulás szolgálatában” teszünk mindent, amit teszünk. Ahhoz, hogy a BGE missziójának megfelelően “naprakész gyakorlati tudással, készségekkel és erős digitális képességekkel rendelkező szakembereket képezzünk, akik azonnal alkalmasak nemzetközi környezetben középvezetői állások betöltésére vagy saját vállalkozás indítására”, kulcsfontosságú, hogy szívesen és jól tanuljanak a hallgatóink azoktól a kiváló szakemberektől, akikkel az órákon együtt dolgoznak. Utóbbi közvetlenül meghatározza a tudásukat, amivel piacra lépnek, a tanulási élményük pedig nagy szerepet kap abban, hogy később alumniként visszacsatornázhatóak-e az oktatásba, támogatják-e majd a következő hallgatói generációkat.
A különféle programjainkkal ehhez járulunk hozzá. A víziónkban úgy fogalmaztuk meg ezt, hogy az OFI küldetése egy olyan egyetemi oktatási kultúra kialakítása és formálása, amelyben minden hallgató hatékonyan, képességeinek és céljainak megfelelően tanulhat, és ahol az oktatók hangsúlyt helyeznek a hallgatóközpontú, innovatív oktatásra, és az oktatási folyamat minden résztvevője prioritásként kezeli a tanulás és tanítás kiválóságát.
Mi minden történt nálatok ebben az évben?
Rengeteg minden, hihetetlenül pörgős évünk volt. Óriási siker, hogy megnyertük az RRF pályázatot, ami a következő négy évben lehetőséget teremt egy csomó régen áhított, tök jó dologra – lesz itt digitális kompetenciafejlesztéstől kezdve e-learningen keresztül okostantermekig mindenféle jó a Mikulás zsákjában 😊.
Rendkívül büszke vagyok arra is, hogy kiemelkedően tehetséges és elkötelezett kollégákkal bővült a csapat: 2022-re minden karunk saját kari oktatásfejlesztővel rendelkezik, akik a módszertani támogatáson túl szakmai órákat is tartanak több nyelven is. Szakterületeik közé tartozik a hatékony kommunikáció, a mérés-értékelés és a nemzetköziesítés. Csatlakozott továbbá hozzánk egy oktatásfejlesztési ügyintéző is, aki nemcsak az iroda lelke, de maga is tanár.
Újdonság volt idén, hogy elindult a Yale egyetem mintájára létrehozott Így tanítunk mi – Nyitott Tantermek Hete program, ahol az oktató kollégák meglátogathatták egymás óráit tudásmegosztás céljából. Elindultak a félévet átölelő oktatói kompetenciafejlesztő képzéseink az amerikai faculty learning community-k mintájára, olyan kulcsfontosságú témákban, mint prezentációs készségek, erőszakmentes kommunikáció, mérés-értékelés. Az új TÉR-rendszer kereteinek hála pedig oktató kollégákkal együttműködésben, az adatalapú döntéshozást támogatandó elindultak olyan kutatási projektek, amik eredményei közvetlenül hasznosíthatóak az oktatás hatékonyságának növelésében.
Nagy öröm számomra, és rengeteg lehetőséget rejt magában, hogy olyan szakmai partnerségeket alakítottunk ki analóg egységekkel, amelyekből már most közvetlenül profitál az egyetem – jógyakorlatokat beépítettünk pl. a Pécsi Tudományegyetem DOT nevű egységétől, egy egyetemi stratégiai projektben a bécsi Wirtschaftsuniversität-től tanult ötletet fogunk használni, és a belga EPHEC mintájára újul meg például jövőre a MOZAIK nevű kiadványunk. Referenciává váltunk a magyar felsőoktatás-fejlesztési szakmai közösségben és központi szervező szerepet vállalunk mind a magyar szakmai szervezet létrehozásában, mint a régiós hálózatosodási törekvésekben, hogy bekapcsolódhassunk az oktatásfejlesztés európai vérkeringésébe.
Mire számíthatunk a következő évben az OFI-ban?
Arra mindenképpen, amiért eddig is szívesen fordultak hozzánk a kollégák: továbbra is biztonságos, támogató közeget fogunk teremteni mindenféle tanítással, tanulással kapcsolatos ötletnek, kihívásnak, kérdésnek: számíthattok a kollégák barátságos, profi segítségére.
Azzal, hogy most az egyetem rendszerszinten, kompetenciaalapon átgondolja, mit is jelent a BGE-n a kiváló tanítás, szükségessé válik a programportfóliónk átalakítása is, hogy ezt a törekvést támogatni tudjuk. Az alappillérek maradnak: lesznek képzéseink, pályázataink, konzultációink, ahogy eddig is, de ezek rendszere várhatóan meg fog újulni, a hangsúlyokat azokra a kompetenciákra helyezve, amelyekre jelenleg a legnagyobb szükség van.
Előkészületi fázisban van a nagy sikerű Thank-a-Teacher programunk testvére, a Thank-a-Student, ami féléves kampányidőszakokban az oktatók számára kínál majd lehetőséget arra, hogy azoknak a hallgatóknak megköszönjék a munkáját, akik igazán lelkesen, kitartóan, érdemben hozzájárultak az óra sikeréhez és a többiek tanulásához. A kampányokon túl a tervek szerint a hallgatók a diplomájukhoz betétlapként is megkapnák az összes tanáraiktól kapott üzenetet, amit referenciaként felhasználhatnak kiválóságuk és elkötelezettségük bizonyítékaként a pályájuk során.
Mi az, ami a legnagyobb örömet jelenti számodra munkád során?
Arra jöttem rá, hogy bár kettős szerepben vagyok jelen az egyetemen, tulajdonképpen ugyanabból a forrásból táplálkozom mindkét kalapomban: mások csillogó tekintetéből.
Oktatóként a legnagyobb löketet az adja, mikor olyan órát tartok, ahol a hallgatók csillogó szemmel figyelnek, látszik, hogy élvezik az órát és értékesnek, relevánsnak tartják a tanultakat – ez jelenti azt, hogy valamit jól csinálok és ez motivál arra, hogy folyamatosan keressem azokat a pontokat, amin még mindig lehet csiszolni.
Oktatásfejlesztőként és vezetőként ugyanezt az oktató kollégák és a saját kollégáim szemében keresem: egy jól sikerült workshoptól, egy kreatív megoldást kínáló konzultációtól, egy zöld utat kapott tartalmas fejlesztéstől ugyanolyan lelkesek ők is - ebből építkezem.
Oktatóként milyen tárgyakat, milyen hallgatói létszámmal oktatsz?
Alapszakon Szociálpszichológiát és Interkulturális kommunikációt tanítok angolul - előbbi 50 fős interaktív előadás, utóbbi 25 fős gyakorlat. Az intenzív héten pedig a mester-és doktori szakos hallgatóknak tanítom az Teaching Scholars programunkhoz tartozó két kurzust, felváltva; ezek a Fundamentals of Teaching and Learning és a Course Design, mindkettő 15 fővel megy.
Milyen oktatói jógyakorlatod van, amit megosztanál itt velünk?
Az utóbbi néhány félév legkúlabb oktatási innovációja a csoportos vizsga, ezt imádják a hallgatók és nagyon jól bevált. Úgy működik, hogy a hallgatók (jelenlétiben) megírják a vizsgasort először önállóan, beadják, majd rögtön 3-fős csoportokba rendezem őket, amiben immár csoportokban megírják pontosan ugyanazt a vizsgasort. A csoportos körben természetesen lehet beszélgetni, sőt, el is szoktam nekik magyarázni, hogy itt abszolút az a cél, hogy az összes tudásukat kollektíven szedjék össze, és aki biztos a válaszban, az próbálja meggyőzni a többieket, hogy azt a választ jelöljék be, hiszen a cél, hogy a csoportjegy minél magasabb legyen. Csodálatos a csoportos vizsgát felügyelni: soha máskor nem történik ilyen intenzív társtanulás a tanteremben, hiszen itt aztán maximálisan odafigyelnek egymásra a hallgatók, érvelnek, gondolkoznak, tanulnak. Általában mindig van egy a csoportban, aki tudja a helyes választ és jól el is tudja magyarázni a többieknek, hogy miért az a helyes válasz.
A csoportos vizsga mindenkinek jó: én örülök, hogy még a számonkérést is tanulásra tudtuk felhasználni és az utolsó hiányzó fogalmak is pótlódnak, a hallgatók meg boldogok, hogy a csoportos vizsga felhúzza a jegyüket. A végső jegyet mindig úgy számítom, hogy 2/3 arányban számít a saját vizsga, 1/3 arányban a csoportos, de csak akkor, ha a csoporté jobb lett, mint az egyéni - ha nem (ami elég ritka), akkor a hallgató az egyéni pontszámát kapja, tehát a csoportos vizsgával csak nyerhetnek, nem veszíthetnek pontot.
Miben szeretnél még fejlődni?
Nagyon sok mindenben; fejlesztő szakembernek lenni nagy kihívás, mert az ember lánya mindig tudja, hogy miben, hol lehetne még fejlődni. Néhány héttel ezelőtt egy konferencián tanultam, hogy másutt elkezdték a hallgatói plágiumeseteket fejlődési szemlélettel megközelíteni ahelyett, hogy csak büntetnének érte. Ez az ötlet most az én világomat jó értelemben felborította, mert tulajdonképpen magától értetődőnek tűnik, mégsem így gondolkodtam eddig a plágiumról. A hallgatói csalás minden formája az oktató rémálma, és oktatásfejlesztőként is küzdünk ezzel; persze léteznek mindenféle praktikák a megelőzésre, a detektálásra és a büntetésre is, de azt, hogy teljes szemléletváltozással egy tudatosan tervezett tanulási folyamattal kezeljük a plágium jelenségét, az egyszerűen nagyszerű! Most, hogy egyébként is folyik az egyetemen a tantervek újragondolása, ez egy tökéletes alkalom arra, hogy innováljunk és beépítsük ezt a gyakorlatot – megkönnyítve ezzel mindenkinek az életét.
Mit kívánnál, ha lehetne két kívánságod: egy magadnak és egy az OFI-nak?
Magamnak azt kívánnám, hogy legyen lehetőségem elvégezni egy CliftonStrengths coach képzést - ezt a rendszert a Gallup fejlesztette ki mintegy 25 évnyi kiválóságkutatás alapján. Az a lényege, hogy minden embernél azoknak a kompetenciáknak a fejlesztésére koncentrál, ami az illetőnek egyébként is erőssége, és így a fejlesztési folyamat végén az egyén lényegében szupererővé fejleszti a képességeit. Nagyon izgalmas kísérleti eredmények születtek így: az egyik tanulmányban felmérték, hogy emberek milyen gyorsan tudnak olvasni, majd két csoportra osztották őket: az átlagos tempóban olvasókra és az átlag feletti tempóban olvasókra. Ezután mindkét csoport részt vett egy olvasásfejlesztő képzésen, ami után ismét felmérték az olvasási tempójukat. Az átlagos csoport az eredeti 90 szó/perc sebességről 150 szó/percre javult, az átlag feletti csoport viszont az eredeti 350 szó/percről 2.900 szó/percre! Végtelenül izgalmas, hogy ha az ember ráerősít az egyébként is meglévő erősségeire, akkor ennyire kiemelkedően jóvá tud válni valamiben. Ezt a módszert sok amerikai egyetem alkalmazza hallgatók fejlesztésénél: megfigyelték, hogy ha az elsőévesek részesülnek ilyen képzésben, sokkal kevésbé morzsolódnak le és motiváltabbak, kitartóbbak lesznek a képzésük során. Nagyon szeretném ezt meghonosítani nálunk, a hallgatók és az oktató kollégák körében is, ezzel igazán nagyot lehetne szólni a magyar felsőoktatási piacon.
Az OFI-nak pedig azt kívánom, hogy az új évben az elmúlt időszak turbulenciája után megtaláljunk egy olyan egyensúlyt, ahol mindenki hatékonyan tudja végezni a munkáját, fejlődni tud és töltekezni a hallgatók, kollégák csillogó szemeiből.