Mióta dolgozol a felsőoktatásban/az egyetemen?
2016 óta dolgozom óraadóként, 2018 óta főállású oktatóként a felsőoktatásban. Korábban a tanárképzés területén dolgoztam, majd 2022 tavaszán érkeztem a BGE-re az Oktatásfejlesztési Irodába, valamint a Pedagógia Tanszékre (KVIK).
Milyen tárgyakat, milyen hallgatói létszámmal oktatsz?
A Pedagógia Tanszéken fut a Virtuális tanulási, művelődési környezet előadásom (kb. 70-80 fő), amelyhez szemináriumok is tartoznak, jellemzően 35-35 fővel. Egy másik tantárgy a Művészetek és kreatív ipar, amelynek a legutóbbi félévben 20-20 fős csoportjai voltak, illetve 39 fővel ment levelező formában is. Ezen kívül mindig szívesen vállalok Tanulásmódszertan órát, amely egy jó magas, 40 fő fölötti szeminárium szokott lenni, és amelyre jellemzően elsőévesek, de néhány végzős hallgató is szokott jönni. Ezt a tárgyat magyar és angol nyelven is tanítom és nagyon szeretem, mert hidat képez a közoktatás és a felsőoktatás között. Fontosnak tartom, hogy segítsem a hallgatókat ebben az átállásban, ugyanakkor nem könnyű a tanulásról szóló metaismeretek átadása.
Mely eszközök bizonyultak hasznosnak az online/offline oktatásodban? Hogyan fért bele az adott eszközök alkalmazása a félév/óra menetébe? Hogyan fogadták a hallgatók az újításokat?
Alapvetően mindig is érdekeltek az oktatástechnológiai megoldások, nem véletlen, hogy saját disszertációm témájának is a digitális lehetőségek integrációját választottam – melynek kutatását évekkel a Covid-járvány előtt elkezdtem. Abszolút látom, hogy az oktató kollégák körében nagy igény van az újdonságok megismerésére és sokan szívesen is kísérleteznek ilyen lehetőségekkel, de szerintem még a teljesen digitális munkarendű oktatás után is jellemző az, hogy bizonyos megoldások, jógyakorlatok híre főleg szájról szájra terjedve száll kollégáról kollégára. Én a legfontosabbnak azt tartom, hogy bátran kísérletezzünk új lehetőségekkel, ezekre nyugodtan reflektálhatunk is a hallgatóinknak (pl. sok időt fektettem a következő feladat összeállításába, még nem próbáltam ki sosem, de próbáljuk ki együtt!), de mindig tartsuk szem előtt a pedagógiai megfontolást. Öncélúan sosem alkalmazok digitális megoldásokat, mindig a tanulási célhoz próbálok meg eszközt választani. Van, hogy valami beválik, és van olyan is, hogy nem, szerintem ez természetes. Nekem az online oktatás során (amely a levelező képzésen most is folyik) az olyan digitális alternatívák váltak be, mint pl. a Mentimeter, a Padlet, a közösen szerkeszthető dokumentumok, illetve a rövid, edukatív podcastokat gyűjtő oldalak, mint a TedEd.
Az újdonságok fogadtatásához ugyanakkor hozzátenném, hogy ezt nagyon nehéz objektíven, a tényleges beválás tekintetében megítélni. A hallgatóimnak szoktam mesélni egy korábbi tapasztalatomat, amikor egy kolléga engem helyettesített betegségem idején a gimnáziumban, ahol két és fél évet dolgoztam angoltanárként. A diákjaim, visszatértem után azt mondták, nagyon jó volt XY néni, mert Family Guy epizódokat néztünk az órán. Együtt örültem a diákjaimmal, kérdeztem őket: és mi volt közben a feladat? Új szavakra vadásztatok, összefoglaltátok a történetet, megtanultatok új kifejezéseket, eljátszottátok a jeleneteket? Döbbent csend fogadott. Nem volt feladat, csak időkitöltés. Mikor az érettségi előtt egy évvel számos diáknak sikerült a nyelvvizsgája, ők maguk elevenítették fel nekem ezt az emléket (ők az én értetlenségemre emlékeztek). Azt mondták, milyen jó, hogy mi nem csak sorozatot néztük az angolórákon! A tanulság számomra az, hogy az újdonságnak mindig lesz varázsa, a hallgatók mindig szívesen fognak kísérletezni, de nekünk kell szakmai tudásunkkal és lelkiismeretünkkel ott állnunk a döntéseink mögött. Ha valami pedig nem működik, hiába fektettünk bele rengeteg energiát, bátran engedjük el.
Mi az, amit az online oktatásból tanultál és beépítettél az offline oktatási gyakorlatodba?
Azt tapasztaltam meg, milyen fontos az oktatási folyamat teljeskörű megtervezése és a lépések végiggondolása. Nem lehet azt mondani a hallgatóknak, hogy lesz majd beadandó, és amikor kitaláltam, mi lesz az, szólok, mert számukra a feladatok részletei az égető kérdések. Mikor hirtelen át kellett állni az online oktatásra, sokan úgy éreztük, a talajt rántják ki a lábunk alól. Ez nem véletlen, ahogy pontosan tudtam, milyen tananyagokat, feladatokat, játékokat, vagy éppen dolgozatkérdéseket fogok alkalmazni melyik órán, úgy ezt jó előre az online térben is tudnom kellett volna. Ezért volt szerintem különösen megterhelő az átállás: a közvetítő eszközhöz kell tervezni a tananyagokat. Az online oktatás alatt sokat kísérleteztem azzal, hogyan tarthatnám meg az interaktivitást és a hallgatók bevonását az értékelési folyamatokba (pl. projektbeszámolók vagy prezentációk után). Szépen lassan megtanultam helyettesíteni a megszokott módszereimet digitális eszközökkel. Bár az átállás nagyon sok energiabefektetést igényelt, azt tapasztalom, hogy ezen létrehozott anyagok jórésze könnyen és gyorsan használható újra, amikre a mai napig támaszkodom.
Mi az, ami a legnagyobb örömet jelenti számodra munkád során?
Bár szívesen dolgozom a hallgatókkal az online térben is, illetve nagyon jó lehetőségnek tartom, hogy az online oktatási formákkal olyan hallgatók is meg tudnak jelenni a felősoktatásban, akiknek nem lenne megoldható pl. a fizikai mobilitás, legjobban a hallgatóimmal szeretek lenni. Szeretem, amikor tanulok tőlük, amikor megosztják velem álláspontjaikat. Szeretem, amikor akad olyan hallgatóm, akiben meglátom annak a lehetőségét, hogy komoly szakmai sikert fusson be szorgalmával és intellektusával, de mindig sajnálom, ha valaki valamiért nem él ezekkel a nyiladozó képességeivel. Munkám során további sok örömöt okoz nekem, amikor jó kutatásokban vehetek részt, mert jellemzően ilyenkor minőségi szakmai kapcsolatokat tudok építeni. Nagyon érdekel az oktatáskutatás, szívesen találok ki új kutatási témákat és nagyon szeretek írni is ezekről.
Milyen oktatói jógyakorlatod van, amit megosztanál itt velünk?
Most hirtelen két dolog jutott az eszembe. Az egyik a korábban már emlegetett Tanulásmódszertan órához kapcsolódik, amely egy elsősökre optimalizált interdiszciplináris tantárgy. Mivel több szakról is érkeznek egy-egy csoportba hallgatók, azt találtam ki, hogy az egyéni beadandó feladatoknál választást engedek a hallgatóknak. Négyféle, egyenlő erőbefektetést megkövetelő feladatot találtam ki nekik, melyeket nagyon részletes leírással integráltam az online színtérbe. A feladatleírás kitért a feladat lényegére, a megvalósítási lehetőségekre, arra, hogy pontosan milyen pontértékek társulnak az értékeléséhez, illetve példatárat is biztosítottam a hallgatóknak. Divéki Rita kollégámmal ebben a félévben már így dolgoztunk együtt és nagyon jó tapasztalatokat gyűjtöttünk a választható feladatokról.
Egy másik példa egy harmadéves, előadás + gyakorlat tárgyamhoz kapcsolódik, ahol projektfeladatot készítenek a hallgatók. Mivel azt tapasztaltam, a csoportos prezentációk során a hallgatók kevésbé működnek együtt szorosan, elhatároztam, hogy a csoportos vállalások mellé (diasor készítése és szereplés az előadás során) egyéni vállalásokat is adok a hallgatóknak. Készítettem egy listát egyéni felelősségekkel, amelyeket a végső projektbemutatóba kellett integrálniuk a hallgatóknak (pl. reklámposzter megtervezése, reklámfilm elkészítése, előadás tartalmáról szóló párkérdéses közönségkvíz, projektfázisok-idővonal elkészítése). A projektbemutató során a megadott időkereten belül kellett bemutatni a teljes projektet, benne az egyéni vállalásokkal. Összehasonlítva korábbi tapasztalataimmal, ezzel a módszerrel sokkal integráltabb előadásokat láttam.
Közös ezekben a jógyakorlatokban az értékelőtáblák és a részletes, grafikusabb kurzusleírások használata. Az értékelőtáblákat nagyon hasznosnak tartom, mert igazából nem mások, mint rejtett feladatleírások a hallgatók számára. A kurzusleírások pedig sok olyan információt tartalmazhatnak, amelyeket mi magunk normaként tekintünk (pl. kommunikáció formái, órai munka indikátorai). Kicsit az értékelőtáblákhoz kapcsolódik legújabb kísérletem is, amelynek során a félév elején megszabott indikátorok mentén önbevallás alapú Moodle kérdőívet készítettem a hallgatók féléves önértékelésére, amely alapján kialakult, hány pontot kapnak a 10-ből az órai munkájukra. Az általam használt csoportokban a hallgatók őszinte visszajelzést adtak (4 csoport) és 4-9 pont közöttire értékelték saját féléves munkájukat. 10 mondatcsokorból kellett kiválasztaniuk a rájuk leginkább jellemzőket, amely alapján pontokat vagy részpontokat szereztek (egy nagyon lerövidített példa: mindig aktívan figyeltem a prezentációk során, végig az előadók szemébe néztem: 1 pont; többnyire figyeltem, nem telefonoztam: 0,8 pont; volt, hogy elkalandozott a figyelmem, telefonoztam: 0,4 pont; nem figyeltem, nem tudtam koncentrálni: 0 pont).
Miben szeretnél még fejlődni?
Folyamatosan foglalkoztat, hogyan lehetne a Z generációt aktívan bevonni az oktatásba, hogy motiváltak legyenek az önfejlesztésre, tanulásra. Ehhez kapcsolódva a következőkben most saját szemléltetőanyagaim átdolgozásán fáradozom. Mindig is igyekeztem kreatív megjelenésű anyagokat, pl. Slidesgo vagy Slidescarnival oldalról letölthető, igazán kitűnő ingyenes diasablonokat alkalmazni, de most szívesen kísérletezem már a Genially vagy a Canva nyújtotta lehetőségekkel. Utóbbiak azért tetszenek kicsit jobban a hagyományos diasoroknál, mert linkkel továbbíthatók, de egy helyen, központilag szerkeszthetők, így garantálva, hogy a link mindig a legfrissebb verzióhoz juttatja el a hallgatókat. Ez tanári szempontból is egyszerű: elég egy linket elhelyezni a színtérben, és ha valami frissítésre szorul a diasoron, a szerkesztőben azonnal megtehetem és nem kell sok helyre újra feltöltenem az anyagaimat.
Mindemellett még számtalan dologban szeretnék fejlődni, például szeretnék szigorúbb lenni a hallgatóimmal, amit inkább példamutatással mintsem despotikus módszerekkel szeretnék elérni.
Mit kívánnál, ha lehetne egy kívánságod?
Nagyon szeretek színházba járni és olvasni, de mindkét hobbi sok időt és egyre nagyobb anyagi ráfordítást igényel. Ha lehetne egy kívánságom, egy végtelen színházbérletet, vagy egy saját könyvtárat kívánnék, de akkor a tanítás és a kutatás hiányozna, úgyhogy mégiscsak azt hiszem, jól van most minden így😊.