Mély megrendüléssel kaptuk a hírt, hogy március 12-én elhunyt Kiss Erika Mária, tanár, személyügyi szakközgazdász és munkajogi szakokleveles tanácsadó, a KVIK humánpolitikai referense.
1958. március 8-án született Budapesten. A gimnázium után az ELTE Bölcsészettudományi Kar történelem-orosz szakán tanult tovább. Személyügyi szakközgazdász másoddiplomáját a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma Corvinus Egyetem) szerezte meg 1999-ben, melyet a Pécsi Tudományegyetem Állami és Jogtudományi Kar munkajogi szakokleveles tanácsadó képzésével toldott meg 2008-ban.
Kiss Erika 2010-ig tanárként, tanácsadóként, majd nagyvállalati munkatársként és vezetőként dolgozott. 1999-től egészen 2010-ig a Magyar Postánál töltött be különböző vezető tisztségeket a HR területén. 2010-ben került az Országos Humánmenedzsment Egyesület élére és lett az egyesület ügyvezetője, ezzel párhuzamosan 2011-től látta el feladatait a Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karának HR-referenseként. Referensi tevékenysége mellett mindvégig az oktatói közösség munkájában is aktívan közreműködött: a humán menedzsment, illetve a szervezeti és humán menedzsment tantárgyak oktatójaként számos ilyen témájú szakdolgozat megszületésében segítette hallgatóinkat és bírált szakdolgozatokat. Oktatói tevékenysége mellett a Dékáni Tanács tagjaként rendszeresen részt vett a kari döntéshozatalban is.
Szalók Csilla, a Turizmus-Vendéglátás Intézet vezetője így búcsúzik Erikától:
„Részem volt abban, hogy kollégánkká vált. A Thaifölddel évtizedekig fennálló együttműködés keretében a Kar tanár és szakember delegációjának tagja volt 2008-ban. Hálás volt az intézménynek, hogy egy ilyen fantasztikus élményben lehetett része!
Aztán, mikor megvált a Postától szinte ismerősként fogadtuk, örültem, hogy minket választott. Tudtam, hogy a Kar vele erősebb lesz, hogy versenyszférában szerzett tapasztalatai rendkívül fontosak a felsőoktatás számára. És nem csak egy kiváló szakembert, hanem egy magas érzelmi intelligenciával rendelkező kollégát is nyertünk. Nagyon gyorsan átérezte, hogy a folyamatos átalakulások mellett milyen fontos a stabil támasz, a közösség összetartása.
Segítségére, bíztatására mindig számíthattunk, ő volt az, akinek ajtaja minden dolgozó előtt nyitva állt. Szakmai meggyőződését következetesen képviselte, kiélezett szituációkban is az ember volt számára a középpontban.
Szerencsésnek tartom magam, hogy az elmúlt 10 évben együtt dolgozhattunk. Nagyon sokszor váltottuk meg közösen a világot és partner volt nemcsak HR , de oktatási, magánéleti kérdésekben is.
Nagyon fog hiányozni!”
Kiss Erikát a Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kara saját halottjának tekinti, emlékét és szellemiségét a kar és az egyetem közössége megőrzi.